Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Horn Gyula: Enyhülés és konfrontáció a kelet-nyugati kapcsolatokban
sült hadászati erőegyensúlyt az atom- majd hidrogénbomba előállításával, az új típusú tömegpusztító fegyverek arzenáljának szakadatlan korszerűsítésével időlegesen a saját előnyére változtatta meg. A Szovjetunió, tudományos-műszaki s gazdasági potenciáljának latbavetésével azonban néhány év alatt bepótolta hátrányát. A nemzetközi biztonság, a kelet-nyugati stratégiai erőviszonyok alakulása szempontjából történelmi jelentőségű fordulatot hozott, hogy a Szovjetunió meny- nyiségi és minőségi értelemben egyaránt végérvényesen megteremtette a katonai erőegyensúlyt az Egyesült Államokkal. A hatvanas évek végére kialakult új hadászati egyensúlynak minden korábbi katonai-politikai helyzettel szemben megkülönböztető vonását és következményeit jelentik, hogy:- létrejött a kölcsönös elpusztítás képessége, amelynek következtében megszűnt a Szovjetunió egyoldalú fenyegetettsége a vezető tőkés hatalmak részéről, így a világ első szocialista államának történelmét végigkísérő külső katonai intervenciós veszélyt felváltotta a teljes megsemmisítéssel járó válaszcsapás képessége.- Megteremtődött az Észak-atlanti Szövetség és a Varsói Szerződés közötti hadászati egyensúly, amely objektív alapját képezi az európai status quónok. Ezt lényegében nem befolyásolják a gazdasági potenciálban a nyugati világ javára mutatkozó jelentős különbségek.- Kialakult a különböző társadalmi rendszerű országok egymásrautaltságának igénye és érdekeltsége. Annak következtében, hogy mind a szocialista, mind a tőkés országok rendelkeznek egy új világháború megvívásához szükséges eszközökkel, s ebben az összeütközésben kölcsönösen elpusztulhatnak, objektív követelmény és kölcsönös érdek lett a kialakult helyzetben a hidak építése, a feltételek megteremtése az új világháború kirobbanásának megakadályozására.- Tekintettel arra, hogy az új stratégiai egyensúly döntően az Egyesült Államok és a Szovjetunió katonai erejére épül, annak kialakulása megteremtette a szovjet-amerikai viszony meghatározó jelentőségét a kelet-nyugati kapcsolatokban, s ezen keresztül a világhelyzet alakulásában. Ugyanakkor e meghatározó jelleg viszonylagos, mivel olyan fegyverek egyensúlyán alapul, amelyek felhasználási lehetősége inkább elméleti, mint gyakorlati jellegű. A hadászati fegyverzetek súlya nem közvetlenül, hanem áttételek útján jelentkezik a nemzetközi viszonyok alakításában. Lényegében tehát a szocialista és a tőkés világrendszer közötti katonai erő- egyensúly alapozta meg az enyhülési folyamat elindulását. Az enyhülés fogalma nem csupán a kelet-nyugati kapcsolatok bizonyos időleges állapotát jelzi, ennél lényegesen többet: a világpolitika meghatározó tényezői egymáshoz való viszonyának jellegét, s egyben a globális nemzetközi helyzet döntő elemét. Az enyhülési folyamat érvényesülése nemcsak azt jelenti, hogy a szocialista és a tőkés országok a nemzetközi politikájukban, a legfontosabb külpolitikai döntéseikben prioritást biztosítanak az egymásrautaltság követelményeinek, nem folyamodnak olyan nemzetközi politikai vagy katonai lépéshez, amely sérti a másik fél alapvető, 5
