Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Magas István: Az Egyesült Államok szövetségi kormányának költségvetési politikája
„bejegyzett”, a kongresszus gépezetéhez közvetlenül kapcsolódó lobbystát tartanak számon Washingtonban.10 A jelenleg leginkább aktivizálódó agrárlobby 1960-ban mindössze 80 főt számlált, 1983-ban azonban már 200 tagú érdekcsoport védte az agrár üzletág érdekeit. Az agrárlobby által elkölthető pénzek szintén megsokszorozódtak az eltelt több mint két évtized alatt: 800 ezerről 5 millió dollárra duzzadtak a törvényhozásban a mezőgazdaságért munkálkodókat „támogató”, különböző címen adminisztrált keretek.11 A politikai akciócsoportok száma ugyancsak tekintélyesen: 600-ról 3500-ra gyarapodott az elmúlt tíz év során. Az e csoportok által kezelt, a kongresszusi jelölteket támogatni hivatott pénzügyi alapok az 1972. évi 8,5 millió dollárról 1983-ra 83,6 millióra duzzadtak. Ezeket az összegeket persze nem megvesztegetésre használják föl (arra az amerikai politikai és üzleti etika nagyon kényes, és adott esetben, kellő biztosítékok mellett az igazságszolgáltatás kíméletlen s riasztó büntetéseket osztogat), hanem az üzletszerzés nehéz és főleg drága folyamatainak a finanszírozására, illetve a politikai kampányok költségeinek fedezésére és egyéb kellően védhető racionális célokra fordítják őket. A politikatudomány már régóta foglalkozik a lobbyknak a törvényhozás arculatát és teljesítőképességét befolyásoló szerepével. Az elemzők megállapították, hogy ezek az érdekcsoportok igen erőteljesen fragmentálják, széttörik a törvény- hozásban a pártokhoz való hovatartozás erővonalait, és mint ilyenek, a törvény- hozás munkáját lassító, esetenként lehetetlenné tevő erőkként tarthatók számon, különösen, amikor nemzeti konszenzust kellene elérni valamilyen fontos kérdésben. Nagyon sokan vélik azonban úgy, hogy a lobbyk negatívumai ellenére is jól beleillenek egy pluralista társadalomba. A kormány igyekszik idejekorán elébe menni a vitáknak, és „taktikusan” olyan költségvetési tervezettel előállni (s e taktikából nem csinálnak titkot!), amely radikalizmusával eleve szétrobbantja a meglévő csoportokat összetartó erőket.12 A költségvetési deficit várható alakulása A Kongresszusi Költségvetési Hivatal számításai szerint a költségvetés mérleghiánya az 1985-ös költségvetési évben 183, az évtized végén pedig 278 millió dollár lesz. A mérleghiány a GNP-hez viszonyítva nem változik lényegesen az évtized során: mintegy 5 százalék körül fog mozogni, ami némiképp alacsonyabb az 1983. évi rekordszintné 1(6,4 százalék), de csaknem kétszerese az 1981. évi 2,7 százalékos szintnek. A közületi szféra által felvett teljes hitelek bruttó állománya 1989-re a GNP 36 százalékáról (1984) 46 százalékra nőhet. Ez i960 óta a legmagasabb szintet jelentené, s értékben elérné a 3100 Mrd dollárt. Mértékadó gazdasági kutató- intézetek egybehangzó véleménye szerint legföljebb évi 5 százalékos gazdasági növekedés egyeztethető össze az árstabilitással. Ahhoz pedig, hogy a jelenlegi 57
