Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Magas István: Az Egyesült Államok szövetségi kormányának költségvetési politikája
teljes közületi adóssághiánynak a GNP-hez mért aránya ne legyen nagyobb a mainál, a mérleghiánynak a bruttó nemzeti termék 2 százalékát nem szabad meghaladnia. E két megállapításból pedig az következik, hogy a kiadások csökkentését a bevételek növelésével kell összekapcsolni. A Kongresszusi Költségvetési Hivatal számításai szerint a szövetségi kiadások a GNP százalékában kifejezve az évtized második felében - szerényen ugyan, de - végig növekedni fognak (öt év átlagában 24 százalékos szinten mozognak majd), a bevételek pedig bár emelkednek, a GNP-nek így is csak átlagosan 19,2 százalékát teszik ki. A növekvő mérleghiány tehát ebből a 4,8 százalékpontnyi átlagos különbségből áll össze. Összefoglalva elmondható, hogy a deficittel és az általa okozott problémákkal az amerikai gazdaságnak még jó néhány évig együtt kell élnie, felszámolása feltehetően tovább tart, mint az 1980-as évtized. A tartós deficit - a dolgok természeténél fogva - a kamatlábakat mindaddig magasan tartja, amíg a kormány jórészt a belföldi hitelpiacon elégíti ki hiteligényét. Reálgazdasági metszetben pedig a tartós túlköltekezés azt jelenti, hogy a megtermelt bruttó nemzeti termék túlságosan nagy hányada kerül - tulajdonképpen kényszerűen - fogyasztásra felhalmozás (beruházás) helyett. A költségvetés fontosabb tételei, kiadásai A korábbi évtizedek tapasztalatai alapján valószínű, hogy a költségvetési deficit keltette problémákat az illetékesek nem pragmatikusan fogják „kezelni”, hanem a legnagyobb kiadási tételeknél és bevételeknél elérhető politikai kompromisszumok kínálnak majd kedvezőbb alternatívát a célba vett egyensúlyi állapot eléréséhez. Az X. ábra a költségvetés - négy alapkategóriába sorolt - legfontosabb kiadási tételeinek növekedését mutatja az elmúlt két évtizedben. Az 1985. október i-ig tartó költségvetési évben a kormányzat teljes kiadásai elérik a 977 Mrd dollárt. Az összes kiadás 27,5 százalékát szívják fel a nemzet- védelem igényei; 43 százalékát a kongresszus által törvényesített különféle szociális és jóléti programok (egészségügy, oktatás, társadalombiztosítás, nyugdíjak, munkanélküli-segélyek), valamint szövetségi szintű egyéb speciális feladatok (az energetika, a környezetvédelem, a természeti kincsek és a mezőgazdaság területén); 17 százalék marad az ún. nem katonai diszkrecionális költekezésre, azaz a kongresszus által tételesen nem megkötött, szabad felhasználású keretként, végül pedig 14 százalék a kormány adósságtörlesztésére emésztődik fel. A kormánykiadások - a drasztikus csökkentési tervek ellenére - a következő négy évben mintegy 40 százalékkal nőnek, és 1989-ben elérik az 1370 Mrd dollárt, feltéve, hogy nem történik jelentős változás a költségvetést szabályozó törvénykezésben. A nemzetvédelmi kiadások ugyanezen trend szerint a teljes kiadások 30 száza58
