Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Magas István: Az Egyesült Államok szövetségi kormányának költségvetési politikája
melót a birtokában levő föld minél intenzívebb kihasználására, az összes bevethető modern eszköz (műtrágya, gyomirtó szerek stb.) segítségül hívására ösztönzi, a közösség érdeke pedig - ezzel szemben - a földek hosszú távon leggyümölcsözőbb hasznosítása a hosszú távon legeredményesebb, legjobb termelőkkel. Az érdekek érvényesítésének időtávjai tehát nyilvánvalóan különböznek. Ez nemcsak a farmerek várható gondjai nyomán került az amerikai közvélemény figyelmének homlokterébe: az új költségvetési törvény elfogadása kapcsán igen éles összeütközések várhatók a környezetvédelem, az ún. közös földek használatbavétele, az ősparkok és a vadon hagyott területek védelme körüli szövetségi törvénykezés részleteinek, illetve jövőbeli elveinek a kialakításában is. Gazdasági hatékonyság és méltányosság: Schumpeter kontra Keynes? A költségvetés körül folyó viták két fő irányzata két modern polgári közgazdaságtani gondolatrendszerhez köthető: a Keynes nevével fémjelzett keresletszabályozási iskolához és a Schumpeter munkásságával újjászületett neoklasszikus kínálati/vállalkozói szabályozás (supply side economics) egymásnak ellentmondó nézetrendszeréhez. A mai kereslet- vagy kínálatszabályozás-párti vitázók nemigen tudnak olyan eredeti érveket felhozni, amelyek explicit vagy implicit módon ne lettek volna - idestova több mint fél évszázada - megfogalmazva az említett két nagy közgazdasági gondolkodó munkáiban. Hiszen azzal már Keynes is tökéletesen tisztában volt - de akkor ő ezzel a gondolatával eredetinek számított -, hogy ha a reálgazdaságot pusztán annak egyik leképezésében, a pénzügyi és hitelfolyamatok metszetében nézzük, akkor elméletileg megkonstruálható a gazdaság egyensúlyi állapota (azaz teljes foglalkoztatás és stabil növekedés), amely bizonyos kulcsparaméterek (kormánykiadások, kamatláb, hitelvolumen és pénzmennyiség) helyes alakításával több éven át is fenntartható. Ha viszont ez az egyensúly megvalósul, akkor már egyfajta gazdasági méltányosság (equity) is érvényre jut. A nemzeti jövedelemnek a beruházások és a megtakarítások egyenlőségén alapuló egyensúlyi szintjét a keresleti oldalon megtett beavatkozásokkal (kormánymegrendelések támasztotta többletkereslettel) kell biztosítani. Ha a beavatkozás kellő nagyságrendben és időben megtörténik, a dolgok tulajdonképpen már a maguk által megkívánt, rendes mederben folynak - állítják a keynesi tanok.6 Schumpeter - jó negyedszázaddal Keynes előtt - a másik oldalról közelítette meg ugyanazt az egyensúlytalansági problémát, és azt állította, hogy a gazdasági előrehaladás lendítő kereke az innováció, illetve, hogy ha tartós egyensúlytalansági problémák vannak, annak minden bizonnyal az innovációs folyamatok gá- toltságában lelhetők meg a gyökerei. E gondolatrendszer szerint a normális gazdaságműködés alapfeltételét a tőkeképződés összefüggésében kell vizsgálni, és 54
