Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Magas István: Az Egyesült Államok szövetségi kormányának költségvetési politikája
nak köszönhetően - óriási erővel robbant a köztudatba, s azonnal működésbe hozott egy gépezetet, amely a Union Carbide otthoni működését és gyártelepítését veti szigorú vizsgálat alá. Egy másik példa: bármilyen hihetetlen, de egy magányos könyvtárosnő tíz év megfeszített munkájával - kellő tudományos érveket is felvonultatva - el tudta hitetni az érintettekkel, hogy egy megkezdett, több milliárd dolláros atomerőmű-beruházás hanyag tervezés és előkészítés miatt borzalmas környezeti károkat okozhat. A könyvtárosnő elérte, hogy az építkezés leállt, a beleölt pénz befagyott. A beruházás egy egész városnak adott volna munkát és megélhetést évtizedeken keresztül, így a hölgy egy egész város közössége ellen vívta harcát, de végül nyert. Ezek az esetek jellemzőek ugyan, de ki tudná bizonyítani, hogy általában vagy legalább gyakorta ez volna a helyzet? A piacgazdaság és a magánvállalkozás többnyire jól működő amerikai mechanizmusa tehát új kihívást tartogat az amerikaiak számára, mert a közösségi és a magánérdekek között felmerülő konfliktusokat a hagyományos elhárító mechanizmusokkal nem lehet elsimítani. Nem kevésbé érzékletes példáját adja a konfliktus természetének az amerikai mezőgazdaság, pontosabban a farmerek költségvetési javaslat kapcsán kiéleződött problémája. Az amerikai mezőgazdaság kiemelkedő eredményei (közismert tény, hogy az ország a világ első számú agrárexportőre, hogy a foglalkoztatottak alig több mint 2 százaléka látja el a lakosságot óriási tömegű, jó minőségű és viszonylag olcsó élelmiszerrel, s hogy az ágazat termelékenysége és gépesítettsége igen magas szintű) nem kis mértékben a nagyvonalúan folyósított szövetségi Kfl-F-alapoknak, az ártámogatásoknak és egyéb pénzügyi kedvezményeknek köszönhetők. A szövetségi kormány évtizedeken át hatalmas összegeket áldozott a mezőgazdaság műszaki fejlesztésére, kutatásokra, ami meg is hozta a gyümölcsét, sőt oda vezetett, hogy a fölö&legtermelést kell a legkülönbözőbb szabályozó eszközökkel kordában tartani. A fölöslegtermelés ténye kísértetiesen hasonlít az EK problémájához, az azzal való együttélés azonban más (ti. az EK „üvegházi” védelmével pontosan ellentétes) reakciókat vált ki az Egyesült Államokban. A farmerek támogatásának furcsa amerikai módjait (például a szövetségi pénzügyi alapokból annak fejében juttatott megváltást, hogy a farmer nem termel, a mezőgazdasági hitelakciók és egyéb támogatásokat a kormányzat most le akarja építeni, mert kezd kiderülni, hogy a termelés társadalmi költségei indokolatlanul magasak, amelyeknek terheit a szövetségi költségvetésnek adót fizető minden állampolgára viseli. A kormány a piaci erők szabadabb érvényesülésétől várja nagyobb fokú árverseny kibontakozását, ami majd megtisztítja a hiteleket felelőtlenül osztogató agrárbankoktól. A versenyben maradó hatékony termelők pedig olcsóbban fogják kínálni portékájukat. A fogyasztók közössége tehát összességében két okból is jól jár: egyrészt csökkennek a költségvetés (tehát az adófizetők) ilyen jellegű terhei, másrészt a kialakuló - remélhetően alacsonyabb - mezőgazdasági árak csak reális költségeket ismernek el. Az ezzel kapcsolatos dilemma az, hogy a rövid távú jövedelemérdekeltség ugyan minden mezőgazdasági ter53
