Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Kupper Ágnes: A Kínai Népköztársaság és a fejlett tőkés országok
zetői minőségileg azonosnak - noha meny- nyiségileg pusztítóbbnak - tartották a hagyományos fegyverekkel. A hidegháborúban a két egymással szemben álló tömb szembenállása teljes volt — közös érdekük, a háború elkerülése azonban erősebbnek bizonyult ennél. A konfliktusmegoldás modellje is kialakult: a „brutális szakítás” és heves szópárbaj után nemcsak a korábbi egyensúly állt helyre, hanem a helyzet meg is szilárdult. A két szövetségi rendszer kialakulásával és megszilárdításával egyidőben a nukleáris fegyver katonai eszközből politikai fegyverré vált. A válságokat nem lehetett többé a hagyományos módon, háborúval megoldani. J. C. Römer, módosítva Clau- sewitz ismert mondását, a békés egymás mellett élést a hidegháború folytatásának tekinti más eszközökkel. Az atomkorszak előtt a válság a béke és háború közötti átmeneti időszak volt. Az atomfegyver és az interkontinentális hordozóeszközök megjelenése teljesen megváltoztatta a válságok természetét és lefolyását. A két szemben álló katonai-politikai szövetség tagjai számára a háború nem lehet többé a politikai konfliktusok megoldásának eszköze. A békés egymás mellett élés tehát a nukleáris korszak konfrontációs stratégiája. (161.1.) A kubai válságig a válságok funkciója a szövetségi rendszerekhez tartozás erősítése is volt, de ugyanakkor világossá vált, hogy 1962-ben elérték azokat a határokat, amelyeket túllépve már a harmadik világháború szélére sodródhatott volna az emberiség. Az enyhülés a konfrontáció csökkentésével a két szövetségi rendszer és vezető nagyhatalom közötti együttműködés kialakításához vezető időszak. Az enyhülés eszerint nem más, mint a békés egymás mellett élés szabályainak kodifikációja. A politikai válság a nukleáris korszakban ugyanazt a funkciót tölti be, mint a háború 1945 előtt, vagyis két állam konfliktusait oldja meg új egyensúly létrehozásával. A szerző az 1979 utáni válságperiódust ennek alapján úgy tekinti - mivel egy kelet - nyugati összecsapás, tehát a nukleáris világháború kizárt - mint a tárgyalások előtti erőpozíció kialakítására törekvés időszakát, amelynek során mindkét fél a lehető legtöbb politikai előny megszerzésére törekszik. Ebben a felfogásban a jelenlegi konfrontációs szakasz vagy a párbeszéd, vagy az új játékszabályok kialakítását előzi meg. A nemzetközi kapcsolatok világméretű, strukturális válságának kifejeződése a kelet-nyugati kapcsolatok jelenlegi helyzete, amely azonban nem fenyeget világkonfliktus kirobbantásával, mivel egyik félnél sincs meg erre a politikai akarat, mindkét fél pontosan érzékeli az át nem léphető határokat. Mindezek alapján J. C. Römer arra a következtetésre jut, hogy Európa fokozatosan nemcsak a nemzetközi kapcsolatok központjaként szűnik meg funkcionálni, hanem a konfliktusokat kiváltó összeütkö- zési zónaként is. A kelet-nyugati válságok epicentruma Ázsia felé tolódhat el. J. C. Römer könyve a kelet-nyugati kapcsolatok hosszú távú tendenciáinak vizsgálatával olyan új szempontokat vetett fel, amelyek ha vitathatók is, de mindenképpen elgondolkodtatóak. Fülöp Mihálj A Kínai Népköztársaság és a fejlett tőkés országok (1949-1981) (Chinska Republika Ludowa a rozwiniete panstwa kapitalistyczne (1949-1981) Varsó, 1985. 45 5 1. A Lengyel Külügyi Intézet, a lengyel Külügyminisztérium, a varsói egyetem és a LEMP mellett működő Marxizmus-Le- ninizmus Intézet munkatársainak a Kínai Népköztársasággal foglalkozó válogatott tanulmányainak gyűjteménye összefoglalja Kína és a fejlett tőkés országok kétoldalú kapcsolatait 1949. október i-jétől, a KNK megalakulásának napjától 1981-ig. A kötet nem tárgyalja Kínának a skandináv országokhoz fűződő kapcsolatait. A Lengyel Külügyi Intézet terveiben e témáról külön monográfia készítése szerepel. 152
