Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Fülöp Mihály: Jean Christopher Romer: Enyhülés és vasfüggöny
NATO-hadügyminiszterek tanácskozására készülve, az amerikai W. Denmark úgy vélekedett, hogy a megbeszélésen az atombombáról ne történjék említés, mert azzal csak nyugtalanítanák a többi részvevőt. Az amerikai katonapolitikai gondolkodásban a fordulópont éve 1953, amikor megkezdődött a taktikai nukleáris fegyverek rendszeresítése az amerikai alakulatoknál, s ezzel a túlnyomórészt elméleti problémák gyakorlati kérdésekként vetődtek fel. A kötet utolsó tanulmánya azt mutatja be, hogyan fogadták el a NATO első nukleáris fegyverekre koncentráló stratégiáját. A norvég intézet gondozásában megjelent tanulmánykötet több szempontból is tanulságos s a korszakkal foglalkozó szakembereknek felettébb ajánlható olvasmány. Egyfelől, mert bizonyos nemzeti álláspontok felvázolásával érthetőbbé teszi számunkra a Nyugat-Európában a hidegháború idején lezajlott folyamatokat, másfelől pedig a felhasznált források felvonultatásával jelentékenyen elmélyíti ismereteinket. Még akkor is, ha a kötet kapcsán meglehetősen sok hiányérzet fogalmazható meg. Az egyoldalúság szinte megbocsátható : a szocialista országok forrásai gyakorlatilag hozzáférhetetlenek, viszont annál inkább feltűnő, hogy egyáltalán nem esik szó Olaszországról s a nyugat-európai integrációs politikában olyannyira aktív szerepet játszó Benelux államokról. Ezen belül is különösen Belgiumról, amelynek ekkori miniszterelnök-külügyminisztere, P.-H. Spaak később a NATO főtitkára lett. Mégis, minden elfogultság ellenére is egyet lehet érteni O. Riste bevezetőjének zárósoraival: „Meggyőződésünk, hogy napjaink biztonsági problémái pontosan csak eredetük felderítése és a háború utáni évek fejlődésének alapján érthetők meg.” Gazdag Ferenc JEAN CHRISTOPHE RÖMER: Enyhülés és vasfüggöny (Détente et rideau de fér) Publications de la Sorbonne, Párizs, 1984. 177 1. Jacques Soppelsa, az I. párizsi egyetem (Panthéon-Sorbonne) rektora és az Institut National Supérieur d’Études de Défense et de Désarmement (INSED: Nemzetvédelem és Leszerelés Felsőfokú Intézete) elnöke a világ válságövezeteiről könyv- sorozatot jelentet meg, amelynek harmadik kötete - nyilván a nagyközönség érdeklődésének felébresztésére - az „Enyhülés és vasfüggöny” címet kapta. Szerzője Jean-Christophe Römer, az INSED keleteurópai kutatásainak felelőse, a híres Sant- Cyr katonai iskola előadója, a szovjet katona- és külpolitika szakértője. Könyvében a hidegháború, a békés egymás mellett élés és az enyhülés időszakának konfliktusait elemzi. írása azért figyelmet érdemlő, mert - a témával foglalkozó nyugati politikai szakirodalom nagy részétől eltérően - a szocialista országok nyilvánosságra hozott politikai, diplomáciai okmányaira támaszkodva, megkísérli a „másik fél” nézeteinek, felfogásának, motivációjának feltárását, gondolkodásmódjának megértését. Olyan időszakban, amikor a francia (amerikai, angol stb.) közvéleményben, szellemi életben felülkerekedő „uralkodó eszmék” az enyhülésnek „kizárólag a Szovjetuniónak hasznot hajtó” elméletként történő „leleplezését” hirdetik, a kelet-nyugati együttműködést és közeledést szorgalmazó, tárgyilagos szemléletű munkákat csak üdvözölni lehet. J. C. Römer a békés egymás mellett élés koncepciójának lényegét a háború elkerülhetőségének meghirdetésében, a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezésében, az osztályharc, a világforradalmi folyamat folytatódásában látja. Az eszmetörténeti előzményeket 1917-től kezdve mutatja be, kiemelve Varga Jenő 1947-ben kelt, a háború elkerülhetőségéről szóló írásának, az SZKP XIX. és XX. kongresszusának jelentőségét. A békés egymás mellett élés nemzetközi jogi kodifikációjá148
