Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Horn Gyula: Enyhülés és konfrontáció a kelet-nyugati kapcsolatokban
formája, jóllehet, a korábbi évtizedekben is mutatkoztak az úgynevezett prefor- mái. A második világháborút ugyanis többek között az is megkülönbözteti az előző világégéstől, hogy ebben különböző társadalmi berendezkedésű országok vettek részt, de a frontvonalak nem teljesen a társadalmi rendszerek szerint alakultak. A szocialista Szovjetunió és a tőkés országok fogtak össze a közös ellenség, a fasizmus ellen. Bebizonyosodott, hogy a mégoly nagy társadalmi, politikai és ideológiai ellentéteket is át lehet hidalni a közös cél, az emberiség megmentése érdekében. A negyvenes évek második felétől kezdődően a konfrontáció elemeinek túlsúlyba kerülése hidegháborús állapotokhoz vezetett a kelet-nyugati kapcsolatokban. A csaknem két évtizedig tartó jegesedés alatt is sikerült ugyan nagy erőfeszítések árán megőrizni a békés egymás mellett élést, az ekkori állapotoknak azonban messzire ható következményei voltak. A világbékét fenyegető közvetlen veszélyek megnövekedése mellett a politikai, a gazdasági, a kulturális és más kontaktusok szüneteltetése fékezőleg hatott az emberi civilizáció általános fejlődésére is. A nyugati világban a hidegháború következményei a burzsoázia tekintélyuralmi, szélsőségesen konzervatív irányzatait erősítették, amelyek kiszorították a fasizmusellenes harcokban kivívott jogos pozícióból a munkásmozgalmat. A NATO megalakítása, a sorainak az összezárására irányuló törekvések hozzájárultak az Egyesült Államok hegemon katonai s monopol külpolitikai szerepének kibontakozásához. Mindez gyengítette az egyes, főként a nyugat-európai országok nemzetközi szuverenitását, megakadályozta azt, hogy a gazdaságilag fejlett államokon kívül eső régiókban a nemzeti sajátosságoknak és érdekeknek megfelelő differenciált politika érvényesüljön. A hidegháborús viszonyok hátrányosan befolyásolták a szocialista országok belső fejlődését és nemzetközi tevékenységét is. Nehezítették a szocializmus lényegétől idegen személyi kultusz leküzdését. A háborús károk helyreállítását követően, a szocializmus gazdasági alapjai megteremtésének időszakában az extenzív gazdaságpolitika egybeötvöződött az autarkiával. A növekvő külső fenyegetettség, a kikényszerített gazdasági bezárkózás is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a nehézipar erőltetett fejlesztése nyomán aránytalanságok keletkeztek a gazdaság szerkezetében, háttérbe szorultak a fogyasztói igények, a hatékonyság, a minőség követelményei. Az autarkia következtében rendkívül mérsékelt szintű volt a szocialista világ részvétele a nemzetközi munkamegosztásban. A nemzetközi színtéren a hidegháborús viszonyok Kelet-Európa elszigetelődését célozták. A szocialista országok állásfoglalásai, törekvései kevéssé érzékelhetően jutottak érvényre, s mindez kedvezőtlenül hatott az egész világhelyzetre. A hatvanas évek közepéig terjedő időszakban is nagy jelentősége volt mindannak, ami a kelet-nyugati stratégiai viszonyban végbement. A nyugati világ, azon belül döntően az Egyesült Államok, a második világháború idején érvénye4
