Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - SZEMLE - Kürti Gábor: Adalékok jövőképünkhöz
bizonyítja, hogy a potenciális energiaforrások száma állandóan nő, miközben a kitermelés költségei csökkennek. A leleményes Föld összeállítói úgy vélik: ez a jó irányba mutató trend folytatódni fog még legalább 7 milliárd évig - a Nap kihunytéig -, vagy addig, amíg a maghasadáshoz, illetve a fúzióhoz szükséges kémiai elemek el nem fogynak. (Az utóbbi is csak a beláthatatlanul távoli jövőben lehetséges.) Ha különleges politikai okok nem indokolják, hogy az ellenkezője történjék, akkor az olaj ára várhatóan csökkenni fog. A következő egy-két évtizedben azonban a politika - különösen az OPEC jövője és a háborús veszély okozta instabilitás - valószínűleg meghatározó módon befolyásolja majd az olajárakat. De még ilyen körülmények közepette is ésszerű feltételezni, hogy az olajat helyettesítő energiaforrások kínálata mérsékletre kényszeríti az olajtermelőket, s az olajár maximuma - kisebb ingadozásoktól eltekintve - nem sokkal haladja majd meg a jelenlegi árat. A nukleáris erőművekből származó elektromos energia ára máris akkora vagy alacsonyabb, mint a szénből termelté, és kevesebbe kerül, mint az olaj vagy a gáz elégetéséből származó energia. A nukleáris erőművek elterjedését jelenleg nem is gazdasági okok akadályozzák, hanem politikai megfontolások és a közvélemény félretájékoztatása. Tudományos értelemben ugyanis nem jelent tényleges nehézséget a biztonságos üzemeltetés és a nukleáris hulladékok biztonságos tárolása. Ha a vízenergiától eltekintünk, akkor a tüzelőanyagok elégetésén és a nukleáris erőműveken kívül nemigen találunk ígéretesnek minősíthető energiahordozót. Jóllehet a napenergia a legolcsóbb energiaforrás lehet épületek fűtésére és vízmelegítésre bizonyos földrajzi körzetekben, hátránya - akárcsak például a hullámerőműveké -, hogy az energiaforrás nem állandóan „működik”, és nagy felületet követel az energia összegyűjtése. * * * Külön figyelmet érdemel, ahogyan a bevezető tanulmány szerzői - Julian L. Simon és Herman Kahn - valósággal ízekre szedik a Global 2 ooo-nek nemcsak a tartalmát, hanem elkészültének, illetve elkészíttetésének a módját. Hevesen támadják azt a tudományos módszert is, amely a komputertechnika mindenhatóságából kiindulva, háttérbe szorítja a kutató egyéni gondolkodását, józan következtetéseit, a történelmi fejlődés vizsgálatán alapuló trendek figyelembevételét. Míg a The Resourceful Earth erőteljesen támaszkodik hosszú távú trendadatokra, a Global 2000 elhanyagolja azokat, vagy rövid távú megfigyelésekre és adatokra hagyatkozik. Gyakori hibája a Global 2000 előrejelzéseinek, hogy nem bizonyítható feltételezéseken alapulnak. Az élelmiszerárak megduplázódását például döntően arra alapozzák, hogy tovább fognak nőni az energiárak. Tévedtek a Global 2000 szerzői akkor is, amikor e tekintetben az energiaárakra és nem a mű129
