Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - INTERJÚ - Lukács Albin: A kelet-nyugati kapcsolatok és a biztonság, Beszélgetés Egon Bahrral, az SPD szakértőjével biztonságpolitikai kérdésekről
jelent ez a tényleges biztonságpolitikai tárgyalások számára, már eltérőek a vélemények az NSZK-ban. Beszéljünk a genfi tárgyalásokról! A szocialista országok Szófiában 198j októberében sok fontos témában konkrét leszerelésijavaslatot terjesztettek elő. Bahr úr, hisz-e abban, hog< e javaslatok alapján fokozatos előrehaladást lehet elérni a leszerelés terén ? Véleményem szerint a szófiai nyilatkozat helyes irányba mutat. Ennek tartalmáról és megvalósításáról konkrétan kellene beszélni. Genf után azt láttam, hogy az egyik szövetség szélsebesen Prágában, a másik pedig Brüsszelben ült össze, hogy megtudja, miről esett szó Genfben. Hosszú távon elviselhetetlennek tartom, hogy a NATO-n és a Varsói Szerződésen átnyúlva csak a két nagyhatalom tárgyal egymással, az európaiak nem. Ez nem lehet ésszerű, mert az európaiaknak létfontosságú egyéni biztonsági érdekeik vannak, s azokat meg is kell fogalmazniok, és nem ruházhatják át egyszerűen másokra. Ezért most azt fontolgatjuk, nem lenne-e helyes ha az európai párbeszéd is a szövetségeken felülemelkedve történne. A genfi találkozó után ki kellene használnunk a lehetőségeket, és meg kellene vizsgálnunk, hogy az európaiak gondolataikat, kezdeményezéseiket annak keretén belül, amit a két nagy mondott, nem fejthetik-e, nem bontakoztathatják-e ki. Lehetséges, hogy olyan ötleteik vannak, amelyekre a két nagy nem is gondolt. A két nagy túlságosan is egymást tartja szem előtt, amit én egyáltalán nem bírálok, azt helyesnek tartom. Szükségesnek tartom, hogy a nagyhatalmak először is gondoskodjanak arról, hogy az „overkill”-kapacitás számunkra ne legyen veszélyes, és ezután kell tovább tárgyalni. Lát-e alapot arra, hogy az, amiről ön szólt, megvalósuljon ? A két világhatalom nélkül és ellenükre nem lehet cselekedni. Együtt kell lépni velük, meg kell őket győzni, de természetesen meg is kell hogy méressenek, vajon képesek-e genfi kinyilatkoztatásukat konkrét lépésekkel folytatni, és ebben támogatni kell őket. Mik a realitások, és milyen lépéseket kellene tenni ? Két olyan konferencia zajlik napjainkban, amelyekben viszonylag gyorsan lehetne eredményeket elérni. Az egyik Stockholmban, a másik Bécsben. Bécsben a Nyugat új javaslatot terjesztett elő a csapatcsökkentésre. Én ezt a javaslatot igen érdekesnek tartom, mert először is véget vet az elmúlt évek teljesen terméketlen létszámvitájának, és ehelyett a fegyverzetcsökkentés és katonai létszámcsökkentés konkrét lépéseit indítványozza. 104
