Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - INTERJÚ - Lukács Albin: A kelet-nyugati kapcsolatok és a biztonság, Beszélgetés Egon Bahrral, az SPD szakértőjével biztonságpolitikai kérdésekről
Az utóbbi időben munkacsoportok alakultak az SPD és néhány kelet- közép-, illetve kelet-európai kommunista párt köpött. Bahr úr, mit vár e%ek tevékenységétől ? A pártok csak az utat jelölhetik ki, emlékeztetnek például arra, hogy az NSZEP-vel párbeszédbe kezdtünk a közép-európai vegyifegyver-mentes övezet megteremtéséről. Van egy modellünk, amit kidolgoztunk, és megállapítottuk, hogy az NDK és az NSZK mindehhez egyedül kevés, legalábbis Csehszlovákiának még csatlakoznia kellene hozzá. Hárman még mindig nem birkózunk meg a feladattal, a környező országoknak legalábbis késznek kellene lenniük kimondani azt, hogy nálunk nem tárolhatják azt, amit tőletek kivontak. Rá kell vennünk erre az amerikaiakat és a szovjeteket, mert ők rendelkeznek ezekkel a fegyverekkel. Mi azonban megmutattuk, hogy például egy ilyen övezet ellenőrzésének egészen fontos kérdéseiben olyan javaslatokhoz jutottunk el, amelyekről eddig még nem volt szó, azaz amelyekben a Kelet és a Nyugat még nem tudott megállapodni, nevezetesen a helyszínek nemzetközi felügyeletében, nemzetközi ellenőrzésében. E célokat követve most az NDK kormányával kezdünk el tárgyalásokat, amelyeknek témája az atomfegyvermentes övezet vagy a Palme-bizottság által javasolt atommentes folyosó megteremtése. 1986-ban folytatjuk ezeket a megbeszéléseket. A politikusok tekintélyes része és a széles néptömegek mind Keleten, mind Nyugaton elutasítják az SDI-t. Bahr úr, ön e terveket élesen ellenei, azokat veszélyesnek tartja. Összefoglalná még egyszer, hegy miért tekinti veszélyesnek, és miért nem lesz általa az európai béke szilárdabb ? Először is ez csak a biztonság illúziója, mert ezáltal a biztonságot nem lehet megteremteni. Másodszor pedig őrült összegeket emészt fel anélkül, hogy tudnánk, milyen eredménnyel jár. Harmadszor, az SDI destabilizál, mert ellenrendszerek megteremtésére ösztönöz. Tehát nem több, hanem kevesebb biztonságot nyerünk majd. Negyedszer, megvalósulása esetén az Egyesült Államok és a Szovjetunió között korlátozott biztonságot teremtene, és Európa biztonsága labilisabbá válna. Azt hiszem, időközben elvileg az amerikaiak is belátták, hogy értelmetlen ilyesmivel megpróbálkozni. Az a benyomásom, hogy az SDI-t eredeti formájában már nem is követik. Az a benyomásom, hogy ehelyett a szárazföldi telepítésű elhárítórendszerek fejlesztésére törekednek, és ehhez a legmodernebb technikát alkalmazzák majd. Ez természetesen egészen más dolog. Mindig azt az álláspontot képviseltük, hogy ne juttassanak fegyvereket az űrbe. A szovjetek kicsit bizonytalanok a szárazföldi telepítésű rakéták kérdésében, de ha ez a kérdés tisztázott lenne közöttük (a két vezető nagyhatalom között - a szerk.), akkor egy valóságos áttörés lehetősége előtt állnánk.* * Az interjú Mihail Gorbacsov 19S6. január 15-i. javaslatai előtt készült. 105
