Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 3. szám - INTERJÚ - Lukács Albin: A kelet-nyugati kapcsolatok és a biztonság, Beszélgetés Egon Bahrral, az SPD szakértőjével biztonságpolitikai kérdésekről

Mi már 1979-ben leszögeztük, hogy a telepítéseknél automatizmusra nem kerülhet sor. A telepítés előtt, a rendelkezésre álló tárgyalási eredmények fényében akartunk arról dönteni, hogy igent vagy nemet mondunk-e, tehát a telepítés megtagadásának lehetősége már 1979-ben felmerült. Akkor, amikor még kormányon voltunk, vezetésem alatt létrehoztunk a pártban egy munkacsoportot, amelyben Lafontaine-től Apelig az SPD minden fontos irányzata helyet kapott. Vitánk témája a nyugati szövetség új alternatív stratégiájának kimunkálása volt, munkánk eredményeit ma a párt széles körei támogatják. A biztonságpolitika terén olyan koncepcióra van szükség, amely számol az új körülményekkel. Melyek ezek az új körülmények? Ma már technikailag képesek vagyunk levegőbe röpíteni a világot, a világ bármely pontján atombombát robbanthatunk fel, de ebből a tényből nem vontuk le a politikai következtetéseket. Politikailag alapjában véve megrekedtünk az atomfegyverek előtti időszakban. Az atomkorban - ahogy azt az SPD is állítja - nem lehet egy háborút megnyerni, és értelmetlen a fölényre való törekvés is. Ezek olyan felismerések, amelyek pártdokumentumainkban szerepelnek, és valóban örültünk annak, hogy mindezeket Reagan és Gorbacsov aláírásával Genfben újra olvashattuk.

Pártjának e%ek az áj állásfoglalásai, elméleti fejtegetései igen fontosak. Meg tudná-e mondani, vajon a többi szociáldemokrata párt megfelelő mértékben támogatja e ezeket ?

Utalnom kell az 1985. november végén Bonnban, az atlanti szövetség szocialista és szociáldemokrata pártjainak részvételével megtartott értekezletre. Ezen sikerült egy olyan dokumentumot elfogadni, amelyet minden párt támogatott. Valamennyien alapvető tételként fogadták el, hogy enyhülési politikát kell folytatni, szükség van a párbeszédre, az együttműködésre Kelet-Európá- val, fenn kell tartani az erőegyensúlyt, s hogy nincsen biztonság egyoldalú fegyverkezés útján. A kölcsönösen garantált pusztítás helyébe a kölcsönösen garantált biztonságot, azaz a biztonságpartneri viszonyt kell állítani.

Egyes vélemények szerint - ide tartozik Kaiser professzoré is - a legfontosabb kérdé sekben továbbra is fennáll a bonni parlamenti pártok közjós külpolitikájának lehetősége. Csatlakozik ehhez a véleményhez ?

Az NSZK-ban léteznek vitán felül álló külpolitikai alaptételek; először is tagjai vagyunk és maradunk is az atlanti szövetségnek, másodszor Európában nincs biztonság az Egyesült Államok ellenében vagy nélkül. Ez két alapvető tényező. Minden országnak tudnia kell, hogy hol a helye. Értelmetlen dolog abban hinni, hogy létezik biztonság a szövetségeken kívül (értsd a NATO és a Varsói Szerződés - a szerk.). Maguk az európai semleges országok is profitálnak a két szövetségi rendszer tényéből, az általuk kínált stabilitásból. Nos, ennyiben Kaiser úrnak igaza van. Abban a pillanatban azonban, amikor az a kérdés, hogy mii