Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - POLITIKA ÉS GAZDASÁG - Láng László: Külgazdasági kapcsolataink fejlesztése a fejlődő országokkal
lényegi előrehaladás lenne remélhető. Ez utóbbit illetően meglehetősen terméke t- lenek azok a viták, amelyek fejlődő országbeli kiküldötteink vagy az ottani vállalkozásainkon dolgozók érdekeltsége növelésének mikéntjéről folynak. Verseny- szerű káderkiválasztás esetén ugyanis a visszahívás, tehát a hazait sokszorosan meghaladó jövedelem elvesztésének lehetősége hatna olyan fegyelmező erővel, amely a kiküldötteket maximális erőfeszítésre ösztönzi. Amíg azonban a kiküldetés az esetek többségében más jellegű, nem szakmai érdemeket jutalmaz, addig még a jövedelemérdekeltség sem lehet megfelelően hatékony fegyelmező eszköz. A viszonylati politikánk súlypontjai. Naivitás lenne azt hinni, hogy a fejlődő országokkal fenntartott gazdasági kapcsolataink földrajzi szerkezete középtávon radikálisan átalakítható, hozzáilleszthető a harmadik világ új realitásaihoz. Az sem kétséges viszont, hogy bizonyos viszonylati átrendezéseket végre kell hajtani, mert a jelenlegi földrajzi struktúra - a súlyponti országok politikai-gazdasági helyzeténél fogva - tovább rontja pozícióinkat a harmadik világban. A Közel-Kelet és Észak-Afrika továbbra is kulcsterülete marad fejlődő vi- szonylatú gazdasági kapcsolatainknak. Irak, Irán és egy-két más olajexportőr ország esetében nem számíthatunk arra, hogy kivitelünk az évtized végéig maradandó jelleggel eléri az 1982. évi szintet. Ezekben az országokban elsőrendű üzlet- politikai és főként gazdaságdiplomáciai célunk a jelenlét, a potenciális partneri pozíció fenntartása lehet. A térségben szerzett tapasztalataink azonban alapul szolgálnak - elvileg - ahhoz, hogy a régión belül maradva próbáljunk alternatív forgalmi súlypontokat kialakítani. Ennek sikeréhez valamennyi felsorolt eszköz bevetése szükségesnek látszik, hiszen Algériától, Líbiától, Kuvaittól és Szaúd- Arábiától eltekintve (ahol a kis lépések már jól bevált politikájának folytatása célszerű) nem tipikus olaj országokról van szó, és nem feltétlenül az állami szektorokra alapozó kapcsolati rendszerek biztosítják a kívánatos mozgásteret. Sorrendben Egyiptom, Tunézia, Szíria, Jordánia és Marokkó rendelkeznek olyan növekedési potenciállal, amely ha nem képes is teljességgel kárpótolnia a magyar gazdaságot az olajországok kimaradó importboomjáért, nélkülözhetetlen gyógyírt jelenthet az e piacok beszűkítése által ütött sebeinkre. Ezekkel az országokkal kapcsolatban gazdaságdiplomáciai feladataink is lesznek, de különösen fontos a technológiai segélytevékenységgel és a vállalkozói-beruházói jelenlét erősítésével kapcsolatban elmondottak valóra váltása. Ugyanez vonatkozik Dél-Ázsiára, különösképpen Indiára. Erre az országra a nemzetközi üzleti körök felfokozott várakozással tekintenek, amit az a növekedési teljesítmény indokol, amilyet a szubkontinens a nemzetközi recesszió és pénzügyi válság ellenére az utóbbi évek során felmutatott, és amelyet a széles körű gazdaság- politikai, külgazdasági nyitásba vetett, nem megalapozatlan remények táplálnak. India a mi számunkra nem csupán potenciálisan felfutó exportpiac; ebben az országban olyan technológiai potenciál halmozódott fel, amelyből merítenünk kell és lehet, továbbá olyan nemzetközi beruházói és vállalkozói erő is, amellyel összefogva harmadik világbeli mozgásainkat is segíthetjük. 99
