Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - POLITIKA ÉS GAZDASÁG - Láng László: Külgazdasági kapcsolataink fejlesztése a fejlődő országokkal
A csendes-óceáni növekedési központ fejlődő országaival való kapcsolatainak fejlesztését részben önhibánkon kívüli (bár a legutóbbi időben pozitív irányba változni tűnő) politikai tényezők, részben a minket terhelő megkésettség nehezíti. Az utóbbi két év egészségesen aktív gazdaságdiplomáciai tevékenysége megteremtette jelenlétünk alapjait a régióban, de a tényleges vállalati fellépést még mindig információhiány, elégtelen marketingtevékenység, az elvárt technológiai és értékesítési teljesítmény alá- vagy éppen túlbecsülése akadályozza. Józanul kell tudomásul vennünk, hogy e térségben nem számíthatunk exporttöbblet kitermelésére - a legjobb esetben is csupán kiegyensúlyozott export-import forgalom, valamint visszavásárlásokkal társuló beruházások tűzhetők ki célul. Távlati partnerként főleg az „újonnan iparosodás” második hullámába tartozó országok (például Malaysia, Indonézia, Thaiföld, esetleg - a politikai tényezők függvényében - a Fülöp- szigetek) jöhetnek szóba. A túlfűtött várakozások Latin-Amerikával kapcsolatban is indokolatlanok lennének (ami persze nem mentesít a meggondoltan aktív cselekvés felelőssége alól). Mérlegelendő, hogy - főként Brazíliával, Mexikóval, Argentínával, de a térség más országaival is - miként bővíthető a kompenzációs üzletek sora. Kikerülhetetlen, hogy az ellentételbe latin-amerikai részről új, nem anyagjellegű termékek is bekerüljenek. Ugyanakkor a jelenlegi helyzetben aligha tartható fenn az az aránytalanság, amely a térség fejlődő viszonylatú exportunkban játszott csaknem marginális szerepe és a harmadik világból való behozatalunkban elfoglalt helye között feszül. Egyre kevésbé van ugyanis olyan reláció, ahol kellő hatékonysággal lehetne ellensúlyként szolgáló exporttöbbletet kitermelni. Afrikát most már feltétlenül krónikusnak minősíthető válsága ellenére sem „írhatja le” külgazdasági politikánk. Nemcsak a „nigériai kapcsolat” súlya, az ott kiépített piacszervezet jelentősége miatt, de azért sem, mert a nemzetközi pénzügyi szervezetek afrikai aktivitása - kénytelen-kelletlen - erősödni fog. Ez feltétlenül bekapcsolódási lehetőségeket kínál majd a magyar gazdaságnak, feltéve, hogy a nemzetközi finanszírozásban megvalósuló ügyletekben való aktívabb, ütőképesebb részvételünk végre túllép a ma már közhelyként ismételgetett kívánalom megfogalmazásán. Ehhez az üzleti ajánlataink és a vállalati érdekeltség javításán túlmenően arra is szükség van, hogy az eddigiektől eltérően felhasználjuk a nemzetközi szervezetek által szakértőként foglalkoztatott honfitársaink konkrét üzleti, döntéshozói tapasztalatait, kapcsolatait, befolyását. Egy befejező megjegyzés Külgazdasági terveink készítésekor számítani kell arra, hogy a harmadik világgal fenntartott gazdasági kapcsolatainkban nem nézünk olyan látványos növekedési szakasz elé, mint az 1970-es évek második fele és 1982 között. E vitathatatlan tényre kétféleképpen: vagy a külső feltételváltozásokhoz való defenzív igazodás100
