Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 3. szám - POLITIKA ÉS GAZDASÁG - Láng László: Külgazdasági kapcsolataink fejlesztése a fejlődő országokkal

ságszolgálati hányad a harmadik világ egészét tekintve az export] övedelmek 60 százalékánál „tetőzött” 1982-ben, a két évvel korábbi 38 százalékkal szemben2.

Érthető, hogy ilyen helyzetben a nemzetközi pénzügyi körök óvatossá váltak: a fejlődő országoknak adott új kölcsönök összege az 1981. évi 54 milliárd dollárról 1984-ben 33 milliárdra esett vissza, és lassult a segélybeáramlás üteme is. Ennek következtében 1984-ra a fejlődő világ nettó tőkeexportőrré vált, ami tovább csökkentette a belső felhasználásra rendelkezésére álló erőforrásokat.

Az exportőr szemszögéből nézve mindez a harmadik világ importjának csökkenését, a tranzakciók kockázatának és hiteligényének növekedését jelentette. Az olajexportőr országok importja az 1981. évi csúcshoz képest mintegy 25 százalékkal esett vissza 1984 végére, de a többieké is több mint 7 százalékkal csökkent.

1984 a remények éve volt. A harmadik világ kivitelének mennyisége ugyanis ez évben hirtelen 8 százalékkal megugrott, aminek következtében importjukat több mint 4 százalékkal bővítették. A kiviteli növekmény háromnegyedét azonban az Egyesült Államok piaca szívta föl, és e törékenynek és múlandónak bizonyuló importfellendülést is zömmel csak néhány latin-amerikai és főként délkeletázsiai ország volt képes kihasználni.3 Azaz 1983-1984-ben is csupán egy mozdony indult be, közeli állomásra tartott, s szerelvényére is csak kevesen voltak képesek felkapaszkodni. 198 5-re ugyanis az észak-amerikai importláz - úgy tűnik - véget ért (noha az Egyesült Államok világkereskedelmi mértékkel mérve még mindig dinamikus vásárló maradt), és ezzel a harmadik világ exportjövedelmeinek növekedése ismét egy szerényebb — talán ha fele akkora — rátához tért vissza. A fejlődő országoknak - tehát viszonylagosan - ismét fékezni kell az importjukat, s csupán alig néhány nagy fejlődő ország engedheti meg magának, hogy beruházásait, termelési célzatú bevitelét ne tegye szigorúan függővé mindenkori fizetési mérlegének állapotától.

Az 1985 végétől megindult meredek olajáresés s a dollár párhuzamos gyengülése differenciáltan befolyásolja a harmadik világ rövid távú növekedési esélyeit. A legnagyobb vesztes vitathatatlanul az OPEC. A szervezet országainak többsége már egy 15 dollár körül stabilizálódó olajár esetén sem képes annyival többet termelni - még kevésbé értékesíteni -, hogy az árveszteséget ellensúlyozza A közepes jövedelmű, színesebb exportszerkezettel rendelkező olajexportőr országokat némiképp kárpótolja a csökkenő kamatszínvonal és a fejlett tőkés országok importjának felélénkülése. Az eladósodott nettó olajimportőr országok esetében azonban az olajárcsökkenés pozitív hatása hatványozottan érvényesül. A mérséklődő kamatterhek, a csökkenő olajszámla és az ipari export javuló lehetőségei együttesen egy megújuló növekedési és szerkezetváltási dinamika támpillérei lehetnek, különösen a délkelet-ázsiai, de néhány latin-amerikai, sőt észak-afrikai ország esetében is. Sok múlik azonban azon, hogy hol csapódnak le a most az importőrökhöz „visszaáramló” olajdollárok: egy túlfűtött nyugati beruházási konjunktúrában vagy a nemzetközi hitelezőkészség és hitelképesség együttes helyreállítását célzó gazdaságpolitikai törekvésekben.

89