Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - POLITIKA ÉS GAZDASÁG - Láng László: Külgazdasági kapcsolataink fejlesztése a fejlődő országokkal
A középtávú előrejelzések széles sávú kimeneti alternatívát rajzolnak fel. A Világbank prognózisának4 „optimista” variánsában a fejlődő országok gazdasági növekedése visszatérhet az 1970-es évek 5,5 százalékos dinamikájához, míg a „pesszimista” forgatókönyvben legfeljebb 1 százalékponttal lesz magasabb,, mint az évtized első felében. A fejlődő országok importbővítésének ütemkülönbsége a két variánsban több mint 3,5-szeres: évi 9,3 százalék az optimista esetben, s 2,5 százalék a kedvezőtlenebb növekedési alternatíva esetében. Bármelyik variáns bekövetkezése valószínűtlen a maga „tiszta” formájában. A harmadik világbeli polarizálódás fontos eleme lesz az is, hogy az egyes országcsoportok, nemzetgazdaságok melyik variáns feltételezte növekedési teljesítményhez milyen sebességgel közelítenek. Nem zárható ki az a - magyar szempontból kimondottan kedvezőtlennek minősíthető - lehetőség, hogy a fejlődő országokba irányuló magyar kivitelben 60-65 százalékkal részesedő közepes jövedelmű olaj- exportőr s az alacsony jövedelmű afrikai gazdaságok huzamosabban megrekednek a pesszimista variáns előrejelzési sávjában, míg a többi országcsoport gyorsabban közelíti a kedvezőbb kimenetelű forgatókönyv „előirányzatait”. A harmadik világ helye külgazdasági kapcsolatrendszerünkben A harmadik világ az utóbbi évtized során sajátos, de összhatásában feltétlenül pozitív szerepet játszott külgazdasági kapcsolataink, gazdaságfejlesztési, szerkezetváltási törekvéseink rendszerén belül. E részben tényleges, részben potenciális, egymással szervesen összefüggő funkciók a következők: 1. Gazdaságfejlődésünk, illetve a fejlődő országok importkonjunktúrájának bizonyos szakaszaiban a harmadik világba irányuló export erőteljes húzó, dinamizáló hatást gyakorolt konvertibilis kivitelünk egészére. Az 1973-1982 közötti időszakban a fejlődő országokba irányuló magyar kivitel csaknem kétszer akkora ütemben bővült, mint a teljes export, s a behozatali ütemkülönbség is közel más- félszeres volt. Az eltérő dinamikák folytán a fejlődő világ részesedése a tel jes magyar kivitelben 4,8 százalékról a már nem jelentéktelen 12,9 százalékra, a nem szocialista országokba tartó exportunkban pedig 13 százalékról 30 százalékra nőtt 1982-re.5 Jellemző ugyanakkor, hogy kivitelünk harmadik világbeli részesedés e 1960-ban érte el, egyharmad százalékkal „történelmi” csúcspontját: a 60-as évek sokat emlegetett aranykorában nekilóduló fejlődő világbeli növekedéssel és i m- portkereslettel a magyar gazdaság már nem tudott s - néhány év rendkívüli teljesítményétől eltekintve - azóta sem tud lépést tartani. 2. A harmadik világ nem lebecsülhető kiviteli szerkezetkorszerűsítő szerepet játszik külkereskedelmi forgalmunkban, részlegesen kárpótolva az ipari országokba irányuló export strukturális lemaradásáért, „félreszakosodásáért”. Míg a harmadik világ súlya közvetlen, nem rubelelszámolású exportunkban 1980-8 4 átlagában kb. 30 százalék, a gépek és berendezések dollárviszonylatú kivitelébe n 90
