Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - POLITIKA ÉS GAZDASÁG - Losoncz Miklós: Magyarország gazdasági kapcsolatai a fejlett tőkés országokkal
országban, míg középtávon gyenge növekedési teljesítmény és importbővülés prognosztizálható Görögországban. Növekedési, egyensúlyi problémák, szerkezeti feszültségek és foglalkoztatási gondok gátolják Franciaország és az északnyugat-európai országok importkapacitásának bővülését. Az átlagon felüli protekcionizmussal párosuló, átlagon aluli dinamika kedvezőtlenül befolyásolja a magyar export növelésének lehetőségét. A legnagyobb erőfeszítéseket a tengerentúli fejlett tőkés országokkal való, a siker esélyével kecsegtető együttműködés igényli. A tőke- és technológiaimport, a nemzetközi kereskedelempolitikai mozgástér, az exportdinamika és a szerkezet- javítás szempontjából kiemelkedő jelentőségű az Egyesült Államokkal való együttműködés, amely ország az OECD-átlagnál gyorsabb ütemben bővíti importját. Igen fontos az a közvetett, a gazdasági szervezetre stb. gyakorolt, más viszonylatokban is kamatoztatható pozitív „tréning”-hatás, amelyet az Egyesült Államokban uralkodó, szinte egyedülállóan éles verseny jelent a magyar vállalatok számára. Földrajzi értelemben az Egyesült Államokon belül is célszerű jobban teríteni a magyar exportkínálatot, a keleti partvidék helyett a dinamikusan fejlődő délidélnyugati államokra koncentrálni az eladásokat, amelyekben a személyi jövedelmek is az országos átlagnál 2-2,5-szer gyorsabban nőnek. A magyar élelmiszerexport fokozása szempontjából nem közömbös a számottevő vásárlóerővel rendelkező differenciált felvevőpiac. Az amerikai gazda- ság gyors szerkezeti átrendeződése továbbra is kedvező feltételeket teremt a magyar exportszerkezet modernizálásához. Az együttműködés legperspektivikusabb ágazata a járműipar, a gyógyszeripar, az élelmiszeripar és az elektronikai ipar. A magyar exporttermékek piaci bevezetésének tetemes költségeit ellensúlyozzák az amerikai piac óriási terjedelmének kiaknázásából adódó előnyök. Ugyanakkor lehetőség nyílik a magyar kivitek kapacitás növelésére, szerkezetiszervezeti korszerűsítésére, a nagyvállalati globálstratégiák keretében a harmadik piacokon nyíló lehetőségek kiaknázására, az amerikai kormányszervek kereskedelempolitikai-politikai magatartásának esetleges befolyásolására. Ennek lényeges előfeltétele az amerikai vállalatok magyarországi irodanyitásának, vegyesvállalatalapításainak megkönnyítése, egy Amerikában működő „magyar lobby” összehangolt (külügyi, kulturális, tudományos, gazdasági stb.) kapcsolatépítésének kialakítása. Komplex kapcsolatépítési stratégia esetén 1990-re az amerikai piac felveheti a jelenlegi 2,7 százalék helyett a magyar kivitel több mint 5 százalékát, az OECD- be irányuló kivitel egynyolcadát, az OECD-be irányuló export növekményének több mint egyötödét. Ez esetben az Egyesült Államok részaránya a magyar importban 6-7 százalékot érhetne el. A magyar külgazdasági stratégiai célkitűzések megvalósításában eddig rendkívül szerény szerepet kapott a világgazdasági, kereskedelmi és műszaki hatalommá felnövő Japánnal való együttműködés. Pedig célszerű számításba venni, hogy a század hátralévő részében a japán gazdaság és holdudvara lesz majd a világgazda85
