Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - POLITIKA ÉS GAZDASÁG - Losoncz Miklós: Magyarország gazdasági kapcsolatai a fejlett tőkés országokkal
ság legdinamikusabb szektora; a csendes-óceáni térségből kiinduló hatások mindinkább befolyásolják a nemzetközi gazdasági környezetet. A Közös Piac, az Egyesült Államok és a Japán közötti gazdasági érdekellentétek növekvő szerepet játszthatnak Magyarország külső mozgásterének tágításában. A nyolcvanas évek második felében oldódni fog a japán belső piac korábbi elzártsága, másrészt Japán újabb partnerek felkutatására kényszerül. Eddig az exportoffenzívára koncentráló japán nemzetgazdasági és nagyvállalati stratégia elzárkózott a kooperációtól, a kapcsolt üzletektől. Japán szempontjából az egyébként csekély világgazdasági potenciállal rendelkező magyar gazdasággal való együttműködés (a járműiparban, a gyógyszer- és híradástechnikai iparban) több szempontból is vonzó lehet. A magyar gazdasági egységek bér-, gazdaságszervezeti, fuvargazdaságossági és egyensúlyi előnyök miatt kedvező exportbázist jelenthetnek az európai piacokon terjeszkedni kívánó japán vállalatok számára. (Ezek ugyanis túlzott külkereskedelmi aktívumuk, illetve a nyugat-európai védekezés miatt közvetlen export esetén korlátokba ütköznek.) Ebben az esetben a nyugateurópai országokkal szembeni tartós magyar deficit elősegítheti az ilyen piaci korlátok megkerülését. A japán vállalatokkal való együttműködés segítheti a távolkeleti iparosodott fejlődő országokkal való kapcsolatok fejlesztését is. A közvetlen magyar export az életszínvonal emelkedésétől és a fogyasztási szokások változásától is kaphat új impulzusokat, ami elsősorban a jellegzetesen magyar élelmiszerek, italkülönlegességek, egyedi minőségű divatáruk, kulturális és tudományos értékeket közvetítő termékek számára teremt jobb elhelyezési lehetőségeket. A csendes-óceáni térség növekvő jelentőségét felmérő magyar piaci stratégia és a távol-keleti bázis kedvezően befolyásolhatja az Ausztráliával és Új-Zélanddal való kapcsolatok fejlődését. E két országnak az elmúlt évtizedben megnövekedtek az exportértékesítési nehézségei, az új orientációk felkutatása - megfelelő vásárlások esetén - lehetőséget ad a kevéssé fuvarérzékeny speciális minőségi élelmiszerek, gyógyszerek és gépipari termékek exportjára. A magyar gazdaságtól igen jelentős erőfeszítéseket igényel az, hogy a dinamikusan bővülő OECD-viszonylatú exportnövekményének mintegy kétötödét a tengerentúli országokban tudja elhelyezni. Az ezzel együtt járó követelmények nem feledtethetik, hogy a viszonylati politika aktivizálása, a súlypontok módosítása sem befolyásolhatja számottevően középtávon a magyar külgazdaság alapvető Európa-centrikusságát. Ezek nem jelenthetnek alternatív felvevőpiacokat Nyugat- Európával szemben. A fejlett tőkés országok viszonylatában külgazdaság-stratégiai céljaink elérése jelentős feladatokat ró a külgazdasági diplomáciára is. 86
