Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - POLITIKA ÉS GAZDASÁG - Losoncz Miklós: Magyarország gazdasági kapcsolatai a fejlett tőkés országokkal
Az Egyesült Államok továbbra is az OECD-térség és a világ vezető hatalma marad. Természetföldrajzi adottságai, fajlagos energiamegtakarítási lehetőségei, széles belső piaca, nemzetközi telephelyhálózata és műszaki fejlesztési, technológiai potenciálja alapján kedvezőbb, politikai adottságai alapján viszont kedvezőtlenebb helyzetben van a legtöbb tőkés országnál. (Ez utóbbi a növekedési potenciál kiaknázásának és a világhatalmi szerep érvényesítésének legfőbb korlátja.) Nemzetközi kapcsolataiban figyelme Európáról mindinkább Ázsia felé fordul. A világgazdasági erőviszonyok szempontjából számottevő tényező a földrajzi határait Dél-Európa felé kiterjesztő Közös Piac. A térség nagyobb mértékben támaszkodik a nemzetközi munkamegosztásra, nagyobb az érdekeltsége a kooperatív jellegű és stabil nemzetközi kapcsolatrendszerben, a konfliktusok kompromisszumos megoldásában. Nyugat-Európa gazdasági dinamizmusának általános gyengülésén belül távlatilag Svédország, Dánia, Belgium, Hollandia és Franciaország viszonylagos helyzete romolhat erőteljesebben. A leggyorsabb ütemű műszaki fejlődésre, struktúraváltásra a Német Szövetségi Köztársaságban és Nagy-Britanniában lehet számítani. A nemzetközi gépexportban az NSZK vezető szerepe tartósnak ígérkezik. Az Egyesült Államokkal való külgazdasági rivalizálás miatt, illetve a nyugatnémet gazdasági fölénnyel kapcsolatos nyugat-európai ellenállás kikerülése végett a nyugatnémet gazdaság fokozottabban ölt globális orientációt, mint a legtöbb vezető tőkés ország, s ezzel összefüggésben is nagyobb az érdekeltsége a kelet-nyugati kapcsolatok elmélyítésében. Az egyes nyugat-európai országok fejlődési kilátásainak és nemzeti érdekeinek eltérése miatt a közös katonapolitikai-külpolitikai, sőt külgazdasági fellépés lehetősége továbbra is korlátozott marad. Ugyanakkor a közösség léte, valamint extenzív bővülése tartósan befolyásolja a nemzetközi áru-, tőke- és technológia- áramlások irányát, és folyamatosan rontja a Közös Piac nemzetközi megállapodásainak rendszerén kívül rekedt országok pozícióit. A világgazdasági erőviszonyok legdinamikusabb változása Japán és „holdudvara” tartós expanziójához kapcsolódik. A japán gazdaságszervezetben és munkaerőben rejlő alkalmazkodókészségnek köszönhetően a japán gazdasági növekedés üteme a nyolcvanas évek második felében is számottevő lesz. Japán világ- gazdasági expanziójának hátországa elsősorban az általában dinamizálódó csendesóceáni térség (távol-keleti fejlődő országok, Ausztrália és Kína). A hetvenes és a nyolcvanas években a nemzetközi kereskedelempolitikai környezetet ellentmondásos irányzatok jellemezték. A GATT tokiói körtárgyalásain a vámtételek 30-40 százalékos csökkentésében állapodtak meg, amit 1983-ig, egyes esetekben 1987-ig kellett, illetve kell végrehajtani. A vámok szerepe tehát mérséklődik a nemzetközi kereskedelemben. Magyar szempontból kedvező a Finnországgal kötött ipari szabadkereskedelmi egyezmény, amelynek értelmében 1977-től a magyar áruk túlnyomó része vámmentesen értékesíthető a finn piacon, 80
