Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - POLITIKA ÉS GAZDASÁG - Losoncz Miklós: Magyarország gazdasági kapcsolatai a fejlett tőkés országokkal
is a gazdasági növekedés leglényegesebb tényezője, forrása marad. A külkereskedelmi forgalom mennyisége valószínűleg évi átlagban 4-5 százalékkal növekszik. Nő a fejlett tőkés országok részesedése a nemzetközi agrárkereskedelemben; a népesség lassú ütemű gyarapodása, illetve a mezőgazdaság-fejlesztési és -támogatási programok nyomán jelentős agrárfeleslegek alakulnak ki. Valamelyest csökken az OECD-térség egyébként nagyfokú importigénye a kitermelőipari ágazatok tekintetében. A devizakitermelő ágazat szerepét mindenekelőtt a gépipar fogja betölteni, amely mindjobban meghatározza a gazdasági fejlődés jellegét, irányát, ütemét, az újratermelési folyamat hatékonyságát. A kilencvenes évek elején a fejlett tőkés országokra jut a nemzetközi gépkereskedelem mintegy háromnegyede, kivitelüknek pedig több mint kétötödét teszik ki gépek. A műszaki fejlesztés élvonalbeli ágazatainak nemzetközi kereskedelme növekvő mértékben koncentrálódik mikroszinten a transznacionális nagyvállalatokra, makroszinten pedig a vezető tőkés országokra: az Egyesült Államokra, Japánra és az NSZK-ra. A fajlagos kutatás-fejlesztési és értékesítési költségek emelkedése következtében a nyugat-európai kis országok és gazdasági középhatalmak értékesítési lehetőségei romlanak a legkorszerűbb, élvonalbeli ágazatok nemzetközi kereskedelmében. Hasonló irányzatok tapasztalhatók vállalati szinten; a kis és közepes méretű vállalatok háttérbe szorulása hosszabb ideje megfigyelhető az élvonalbeli ágazatok nemzetközi kereskedelmében. Az ezen ágazatok nemzetközi piacain erősödő vállalati és nemzetgazdasági koncentráció önmagában is keményíti a technikamegszerzés feltételeit, szűkíti a hagyományos kereskedelmi és licencügyletek keretében való beszerzés lehetőségeit, mivel a korszerű technológiák növekvő mértékben nemzetközi vállalatközi összefonódás (szervezeti-tulajdonjogi kapcsolódás) keretében áramlanak. A nyolcvanas évek hátralevő részében a fejlett tőkés országokban a nemzetközi kereskedelem bővülésének hajtóerejét az ipari munkamegosztás fejlődése képezi. A felhasználás racionalizálása és a relatív árszínvonal csökkenése nyomán különösen a nagy kőolajimportőr OECD-országok iparcikkvásárlásai bővülnek az átlagosnál jóval gyorsabban. A vezető tőkés országoknak főként a gépimportja növekszik. A külgazdasági kapcsolatok stratégiai felértékelődése nyomán mind több gyakorlati példa utal arra, hogy az egyes országok katonapolitikai és külgazdasági érdekei nem szükségképpen mozognak szinkronban. E tendencia a korábbinál határozottabban érvényesül az iparilag fejlett tőkés országok esetében is. A katonai együttműködés szorosabbá válása ellenére az egymás közötti gazdasági verseny éleződik; az egyes országok mind határozottabban követik a nemzetgazdasági érdekeiket. Ugyanakkor - az együttműködési mechanizmusok megszilárdulásának és az együttműködési tapasztalatok sokasodásának köszönhetően - a fejlett tőkés országok, világgazdasági pozícióik bizonyos lemorzsolódása ellenére, továbbra is hatékonyan tudják védelmezni közös érdekeiket a világ más országcsoportjaival szemben. 79
