Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - POLITIKA ÉS GAZDASÁG - Losoncz Miklós: Magyarország gazdasági kapcsolatai a fejlett tőkés országokkal
szerű ágazatok koncentrálódnak. Erre a területre 1990-ig várhatóan még mintegy 3,3 millió ember települ át az ország más vidékeiről, a hetvenes években az északkeleti és középnyugati államokból érkezett 3 millió mellé. A gazdasági növekedés forrásai közül az eddigi takarékossági intézkedések eredményeinek, valamint a műszaki szempontból korszerű, növekedéshordozó ágazatok, szektorok (elektronika, száloptika, lézertechnológia stb.) csekély és csökkenő mértékű nyersanyag- és energiahordozó-igénye következtében mérséklődik a természeti erőforrások jelentősége. A gazdasági dinamizmus mind nagyobb mértékben kapcsolódik a műszaki fejlesztési kapacitásokhoz, a kedvezőbb jövedelmezőségű kutatás- és fejlesztésigényes ágazatok felfuttatását lehetővé tevő tőkeforrásokhoz, a rendelkezésre álló magasan szakképzett munkaerő mennyiségéhez és kihasználásának hatékonyságához. A keresletbővülés hajtóerői közül gyengül a demográfiai tényezők szerepe. A nyugat-európai országokban a népességnövekedés lelassul vagy holtpontra jut, stagnál vagy enyhén csökken a korábban betelepült vendégmunkások száma. A hagyományos fogyasztási cikkek, élelmiszerek esetében az új fogyasztók megjelenése már csak igen csekély keresletet támaszt. A pazarló fogyasztás visszaszorulása és a vendégmunkások keresletének a korábbi évekhez képest alacsonyabb színvonala és dinamikája szűkíti a gyöngébb minőségű, árérzékeny termékek piacát. Ezzel szemben az átlagosnál lendületesebben bővül a kereslet a műszaki újdonságok, a kiváló minőségű exkluzív (rendszerint kisebb sorozatú vagy egyedi) termékek, divatcikkek, illetve speciális élelmiszerek iránt. A gazdasági növekedés s^erkeleti arányait mindenekelőtt a szolgáltató szektor térnyerése alakítja. A kereslet és a nemzetközi munkamegosztás alakulásának eredőjeként a fejlett tőkés országok gazdasági növekedésében a szolgáltató szektor bővülésének üteme továbbra is átlagon felüli lesz. A kilencvenes évek elejére az OECD-országok keresőinek mintegy 70 százalékát foglalkoztatja majd a szolgáltató szektor. A szolgáltatásokon belül egyrészt az élvonalbeli ágazatok fejlődéséhez szorosan kapcsolódó területek (számítógép-programozás, adatfeldolgozás, könyvelés stb.), másrészt az értékesítéssel közvetve vagy közvetlenül összefüggő tevékenységek bővülnek gyorsabban, míg a hagyományos kommunális, szociális, közlekedési stb. szolgáltatások dinamikája nem éri el az átlagot. A feldolgozóipar évi átlagos növekedési üteme 2-3 százalék körül alakulhat, de ezt lényegesen felülmúlja majd Japán és néhány dél-európai ország iparosodásának üteme. Az egyes ágazatok növekedési ütemének különbsége nő; az elektronika és a kapcsolódó ágazatok gyors fejlődésével szemben a hagyományos köny- nyűipari ágazatok és az acélipar, nehézvegyipar termelése alig bővül. A nemzetközi ipari erőviszonyok szempontjából nem közömbös, hogy a fejlett tőkés országok súlya a világ ipari termelésében az ezredfordulóig mintegy 5 5 százalékra csökken, s az OECD-térség ipari termelésének egy-egy harmada jut az Egyesült Államokra és a Közös Piacra, egyötöde pedig Japánra. A nemzetköz} munkamegosztás bővülése a műszaki fejlesztés mellett továbbra 78
