Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Kőszegi Ferenc: Rip Bulkeley - John Pike - Ben Thompson - E. P. Thomson: Csillagháború
több oldalú szerződéseket, melyeknek keretében a hatvanas évek elejétől sor került a világűr militarizálásának részleges megakadályozására. Nagyon fontos az 1963-ban aláírt részleges atomcsend-egyezmény, amelyben a szerződő felek betiltanak minden nukleáris eszközzel történő robbantást „a légkörben, s annak határain túl, beleértve a világűrt is”. {72.1.) Bulkeley úgy véli, hogy az atomcsend- egyezmény helyes értelmezése alapján Teller Ede röntgenlézerfegyvere nem állítható hadrendbe. Az 1967. évi szerződés a világűr békés fel- használásáról megtiltja a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek kozmikus telepítését. Ugyanakkor nincs egyértelműen megtiltva mindenféle katonai tevékenység az űrben. így például nem esik szó a Föld körüli pályán keringő, katonai célokat szolgáló műholdakról. Az 1972-es SALT-I, valamint az 1979-es SALT-II szerződések pedig kifejezetten tiltják az ellenőrzés nemzeti technikai eszközeinek (felderítő műholdak) zavarását. Reagan első megválasztása óta az amerikai vezetés vagy hallgat a világűrbeli fegyverzet- ellenőrzésről, vagy kifejezetten támadja azt. Bulkeley vezető amerikai politikusok nyilatkozatainak garmadáját hozza fel ennek igazolására. Reagan, Weinberger, Keyworth, Nitze, Adelman, Aldridge, Goldwater, Wallop Wilson mind-mind valamilyen formában az űrfegyverkezés gátjának tartják az eddigi fegyverzetellenőrzést. Caspar Weinberger minisztériumi kollégája, Perle, nyíltan ki is mondta: „Sajnálom, hogy az ABM-szerződés még hatályos.” (74.1.) Ezek a nyilatkozatok - szögezi le Bulkeley -, azt bizonyítják, hogy a jelenlegi amerikai katonai-politikai vezetés a stratégiai fölény megszerzésére törekszik a világűrben is. A fejezet végén Bulkeley az 1972-es ABM- szerződést elemzi, és ismerteti főbb cikkelyeit. A szerződés kimondja: „...a rakétaelhárító védelmi rendszerek korlátozását célzó hatékony intézkedések fontos tényezőt jelentenének a hadászati támadó fegyverek terén folyó versengés megszüntetésében, és csökkentenék egy nukleáris fegyverekkel megvívandó háború kirobbanásának veszélyét”. (81. 1.) Az amerikai vezetés héjái ezt a tételt nem fogadták el, és a szerződés ellen fellépve kétféle harcmodort választanak. Először is igyekeznek az 1972-es ABM-szerződésben kiskapukat találni, illetve más értelmezést adni egyes paragrafusoknak. Másodszor az állítólagos szovjet szerződésszegésekre hivatkozva a megállapodás felrúgása mellett érvelnek. Bulkeley a szovjet szerződésszegések kapcsán úgy véli, hogy ezekre vagy nincs bizonyíték, vagy csupán a szerződés által biztosított lehetőségek kiaknázását jelentik. A könyv utolsó, ötödik fejezetében E. P. Thompson összefoglalja a „csillagháborús” tervekről rendelkezésre álló ismereteket. A stratégiai védelmi kezdeményezést szerinte két szinten kell és lehet értelmezni. Az első szint az ideológiai-politikai célokat jelenti. Ez az, amit „csillagháborúnak” nevezünk; az áthatolhatatlan pajzsról szóló elnöki beszéd ígérete, amely elsődlegesen „tömegfogyasztásra” készült. Alapvető funkciója, hogy helyreállítsa a kölcsönös elrettentés rendszerében korábban fennálló nyugati konszenzust. Másik funkciója, hogy kihúzza a talajt a békemozgalom lába alól: Reagan mindvégig védekező és nem nukleáris fegyverrendszerekről beszél - így szeretnék leszerelni a két lényeges békemozgalmi megközelítést. A másik szint katonapolitikai és gazdasági elképzeléseket ölel fel. A szakértők, a katonai és politikai körök előtt világos, hogy az SDI nem jelenthet tökéletes védelmet. Az amerikai kormány tanácsadói bizottságának elnöke, James C. Fetcher mondta egyik nyilatkozatában, hogy „amiről egyáltalán szó lehet, az csupán az áldozatok számának a csökkentése. Egyáltalán nem lehet atomernyőről beszélni.” (97. 1.) Ugyanakkor az SDI megvalósítható elemei hatalmas üzleteket jelentenek majd az érintett szállítóknak (Rockwell, Lockheed, Boeing, Litton, Martin Marietta stb.). Logikusan következik mindebből - folytatja Thompson hogy az SDI-nek csupán egyes elemeit fogják a jelenlegi rendszerekhez csatolni. De ez is félelmetes eredményeket hozhat. Gondoljunk arra a lehetőségre, hogy a rendelkezésre álló elsőcsapás-mérő fegyverekkel kilövik a Szovjetunió atomfegyvereinek jelentős részét, majd a válaszcsapást feltartóztatják az SDI rendszereivel. Egy ilyen forgatókönyv persze nem több feltételezésnél, de elég csábító az amerikai katonai körök számára, és éppen elég arra, hogy az SDI-vel újabb eszkalációt idézzenek elő a fegyverkezési versenyben. Kőszegi Ferenc 154
