Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Kollár Nóra: A világpolitika központi problémája: a nukleáris háború megelőzése

képezik. Ezt igazolják a madridi és a stockholmi konferencia eredményei is.

Ami az európai szembenállás gyengítésének feladatait illeti, a szerző azt az álláspontot képviseli, hogy a katonai erőegyensúly az európai biztonság erősítésének alapja. Ezzel összefüggésben értékeli a Varsói Szerződés és a NATO fegyverzeteinek és fegyveres erőinek viszonyát Európában. A korrekt adatokat tartalmazó összehasonlítás feltétlenül figyelmet érdemel. Egyet kell értenünk a szerző következő megállapításával: „A dolgok állása Európában - akárcsak korábban - mintegy a világ- politikai időjárás barométereként szolgál. Az itteni helyzet alakulásától függ sok tekintetben a háború és béke kérdésére adandó válasz.” (198. 1.)

Az 1970-es, 1980-as évek nemzetközi konfliktusaival foglalkozó 7. fejezet szerzője, V. Gantman a nemzetközi konfliktusok és a nukleáris világháború szoros kölcsönkapcsolatát vizsgálja. Ez a kölcsönhatás nyilvánvaló, mégpedig olyannyira, hogy az ideológiai harc tárgyává vált, amely különösen az angolai, az etiópiai, a kambodzsai, az iráni, az afganisztáni, a libanoni és a közép-amerikai államokban kirobbant konfliktusok kapcsán éleződött ki. A szerző kísérletet tesz a nemzetközi konfliktus fogalmának tisztázására, megállapítja, hogy csak differenciált megközelítéssel lehet a feladatot megoldani. Alapvetően különbséget kell tenni az ellentmondások és konfliktusok, a konfliktusok típusai, természete, tartalma között. Nem lehet valamennyi nemzetközi konfliktust a korszak alapvető ellentmondásával — a két ellentétes társadalmi rendszer létezésével magyarázni. Gyakorta a nemzetközi konfliktusokat a nemzetközi kapcsolatok természetes, egyszer és mindenkorra adott, kiküszöbölhetetlen formájának tekintik, sőt nem ritka a nemzetközi válságokkal való azonosításuk sem. A szerző álláspontja szerint a válság a konfliktus egy veszélyes fejlődési szakasza, amely meghatározott feltételek között nukleáris háborúval fenyegethet, és globális méreteket ölthet. A szerző hangsúlyozza a nemzetközi konfliktusok és következményeik ellen vívott harc fontosságát, s megállapítja: „A nemzetközi konfliktusok és veszélyes fejlődésük elleni harc, s az, hogy ne használja ki őket az imperialista politika és stratégia: ez a Szovjetunió tényleges hozzájárulása a kardinális globális probléma — a nukleáris világháború elhárításának - megoldásához.” (229. 1.)

Sajátosan jelentkeznek a béke és a biztonság

problémái az ázsiai és a csendes-óceáni térségben. Az ezekkel foglalkozó fejezet szerzője, V. Voroncov megállapítja, hogy: „A keletnyugati kapcsolatokban a 70-es évek végétől és a 80-as évek elejétől végbement valamennyi negatív változás visszatükröződik a térség nemzetközi kapcsolataiban. Megnőtt a feszültség ebben a térségben is, amit csak fokoz, hogy Pakisztán, Tajvan és Dél-Korea potenciálisan nukleáris fegyverekkel rendelkező állammá válhat. A térségben folytatott imperialista politika (főleg az Egyesült Államok és Japán részéről) csak fokozza a feszültséget.”

Mindemellett Voroncov szerint megvannak az előfeltételek és az utak is e térség békéjének megőrzésére: „az egész szovjet politika alapját az ázsiai-csendes-óceáni térségben az a törekvés képezi, hogy. . .Ázsia a bizalom és az együttműködés kontinensévé váljon, ami fontos hozzájárulás a nukleáris világháború elhárításának ügyéhez” — szögezi le a fejezet szerzője. (256. 1.)

A háború és béke problémájának valameny- nyi lényeges aspektusból történt vizsgálata után jogosan vetődik rel a kérdés: milyen is a nukleáris katasztrófa elhárításának reális perspektívája a jelenlegi bonyolult és feszült nemzetközi helyzetben? Erre a nem könnyű kérdésre ad választ D. Proektor. Kiindulópontja a béke megőrzésének egyik alapfeltétele: a katonai erőegyensúly és az ezzel szorosan összefüggő nemzetközi biztonság. „Maga az egyensúly elismerése annak bizonyítéka, hogy nemcsak a fegyverzetek felhalmozódásában rejlő veszélyeket értjük meg, hanem a másik fél lehetőségeit és gondolkodásmódját is” - állapítja meg a szerző. (258. 1.) Fontosnak tartja a „globális szovjet katonai fenyegetés” koncepciójának - pontosabban a vele kapcsolatos téves elképzeléseknek - az eloszlatását, a szovjet politika jobb propagandáját. A háború és béke problémájának szempontjából komoly veszélyt jelent az Egyesült Államok politikája, amely az enyhülést követő időszakban a katonai fölény megszerzésére irányul, ezáltal fokozva a nemzetközi destabilizációt. „Az erőviszonyok (az egyensúly vagy az egyensúly hiánya) - állapítja meg Proektor -, amelyek szerepe. .. jelentősen megnőtt, gátolhatják vagy ösztönözhetik az agresszív politikát, de ennél többet nem jelenthetnek. Mégis, a nukleáris korszakban ez már önmagában is rendkívül fontos.” (262. 1.)

A nukleáris háború elhárításának döntő tényezője a hadászati erőegyensúly mellett a szocializmus békeszerető politikája, amit a