Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Kollár Nóra: A világpolitika központi problémája: a nukleáris háború megelőzése
megelőzésének feltételei is, ugyanakkor módosultak a nemzetközi erőviszonyok is, ami a békés egymás mellett élés igényének megnyilvánulásában jutott kifejezésre. Bár a háborús veszély globális jellege objektíve globális érdekazonosságot tételez fel az általános pusztulás elkerülésében, az egyes országok különbözőképpen közelítik meg az atomháború megelőzésének problematikáját. Ennek oka a világ különböző társadalmi rendszerekre osztottságában rejlik. A hadászati erőegyensúly nyugati kezelésében mutatkozó kettősség (egyrészt az erőviszonyok visszafordíthatatlan megváltozása és a hozzá való kényszerű alkalmazkodás, másrészt a megváltoztatásukra irányuló törekvés) az alapvető oka annak - állapítja meg Bikov-, hogy a katonai-biztonsági téren meglévő problémákat nem lehetett megoldani. A szerző hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió egyértelműen a katonai erőegyensúly fenntartására törekszik a két nagyhatalom viszonylatában. A szovjet békekezdeményezések - a szocialista országok egyetértésével és támogatásával — a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés valamennyi területét átfogják. A szerző hangsúlyozza: ,,.. .a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra különös felelősség hárul a béke megőrzéséért a Földön. A Szovjetunió ebből a realitásból kiindulva őszintén törekszik a jó kapcsolatok fenntartására az Egyesült Államokkal. Kész megkeresni a legradikálisabb megoldásokat, amelyek segítenék az atomfegyverek teljes betiltását, végső soron pedig felszámolását.” (54. 1.) A második fejezet (A béke megszilárdítása- a szovjet külpolitika fő célja) azokat a fontos lépéseket követi nyomon, amelyeket a Szovjetunió és a szocialista országok tettek a háború megakadályozásáért. Az érdekes történelmi összefoglaló után a szerző, V. V. Ra^nierov hangsúlyozza, hogy a béke megőrzése jelentős mértékben függ a szocialista közösség összehangolt külpolitikai akcióitól, a világban történt eseményekre való gyors reagálásuktól. (62. 1.) A béke megszilárdításában, a politikai és védelmi együttműködésben és a külpolitikai erőfeszítések koordinálásában nagyon fontos helyet foglal el a Varsói Szerződés. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének dokumentumaiban kifejezésre jut a szocialista országok világos álláspontja az atomfegyverek felszámolását, a fegyverkezési hajsza leállítását, valamint a leszerelést illetően. Az imperializmus stratégiája viszont azért veszélyes, mert változtatni akar a fennálló erőviszonyokon, fel akarja borítani a katonai-stratégiai erőegyensúlyt. Igen lényeges Razmerovnak az a megállapítása, miszerint „az államok vagy államcsoportok között fennálló bármiféle ellentmondás, a társadalmi rendszer, az életmód vagy az ideológiai bármifajta különbözősége nem teheti semmissé és nem kell semmissé tennie az atomháború elkerülésének alapvető és valamennyi nép számára közös szükségszerűségét”. (71. 1.) Ugyanakkor a szerző azt sem hallgatja el, hogy agresszió esetén a Szovjetunió a szocialista országokkal együtt minden ingadozás nélkül egész védelmi és gazdasági erejét felhasználva fogja megvédeni a szocialista vívmányokat. Tanulságos nyomon követni az atomfegyverek befagyasztására vonatkozó 1983. június 16-i szovjet javaslat sorsát. Az amerikai válasz erre a javaslatra a nyugat-európai rakétatelepítés, a tárgyalóasztalnál pedig a „nulla” vagy a „közbülső” változat felvetése volt. Nem hoztak eredményt az 1983 augusztus végén tett szovjet javaslatok sem. A Szovjetunió konstruktív kezdeményezései között említhetjük azokat az erőfeszítéseket, amelyek arra irányultak, hogy a fegyverkezési hajsza ne terjedjen ki a világűrre. Szovjet javaslatra került az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakának napirendjére annak a szerződésnek a vitája, amely megtiltotta volna, hogy a világűrből támadást indítsanak a földi célpontok ellen. A Szovjetunió a szerződéstervezetet is beterjesztette, és a 39. ülésszakon ismét szovjet kezdeményezésre megvitatták mint sürgős és fontos kérdést, „ A kozmikus térség kizárólag békés célú felhasználása az emberiség javára” címmel. A vita eredményeként az ENSZ közgyűlése 1984 decemberében határozatot fogadott el, amelyet 150 tagállam hagyott jóvá. (Az Egyesült Államok azonban ellene szavazott.) 1984 júniusában a szovjet kormány nyilatkozatban javasolta az Egyesült Államoknak, hogy kezdjenek tárgyalásokat a világűr mili- tarizálásának megakadályozásáról. A Szovjetunió rendkívül fontosnak tartja a vegyi fegyverek betiltásának kérdését is. Az 1972 óta folyó genfi tárgyalásokon az Egyesült Államok ellenállása miatt mindeddig nem született eredmény. A háborús veszély elhárításában a szovjet fél és a szocialista országok nagy jelentőséget tulajdonítanak a feszültség enyhítését és a bizalom erősítését szolgáló intézke