Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Kollár Nóra: A világpolitika központi problémája: a nukleáris háború megelőzése
államot, s e kritikákat és a problémákra adott válaszokat figyelve Ismét régi beidegződésekről derül ki, hogy idejétmúltak. A konzervatívok (neokonzervatívok) liberális értékeket (is) hangoztatnak. „Kevesebb államot”, ám „több államot” is kívánnak látni egyidejűleg. Támadják egyebek között a technológiai kényszert, a környezetpusztítást, a kis közösségek ■eltűnését. S a másik szélső ponton a zöldek is ugyanezt mondják: védik a környezetet, kis közösségeket hoznak létre. Amennyire csak lehet, kivonulnak a technológia társadalmából, ki a hagyományos pártpolitikából is. Ám diadalmenetben vonulnak be a parlamentekbe, amelyek „versengő pártrendszere” legélesebb bírálatuk tárgya. S e pártrendszert vizsgálat alá véve derül ki, hogy bírálatuk egyáltalán nem indokolatlan. A versengő hagyományos pártok nem csupán elmulasztják azt, amit nevük és ideológiáik alapján elvárhatnánk tőlük, de mintha mind ugyanazt tennék, a választásokon pedig - talán éppen ennek tudatában - mintha a kormánypárt és ellenzéke egyaránt a saját vereségét kívánná. így a kötet második részében a „nagypolitika” jelenségeit elemezve sorra visszatérnek az „utcai” és „kocsmai” politikai légkör paradoxonjai, „pikáns képletei”, ami persze nyilván nem véletlen, hiszen az egyik tükörképe a másiknak, s ez azt is jelzi, hogy e válság a társadalom minden szféráját átszövő működési zavarban érhető tetten. Ennél azonban fontosabb, hogy e sok paradox helyzet együttvéve létrehozta a legnagyobb paradoxont, miszerint ez a rendszer képesnek mutatkozik arra, hogy működési zavarainak egy részét - ha megoldani nem tudja is, de - valamiképpen integrálja. így a válság látványos, színes és gazdagító, ámde egyre inkább „természetesebb”, „mindennapibb” elemként simul bele a rendszer működésébe. Napjainkban ennek legszembetűnőbb példája a zöld és alternatív mozgalmak léte és működése. S hogyan látja mindezt, milyen válaszokat ad e kérdésekre a baloldali elmélet? Különböző elemzések születtek és születnek, s ezek szerzői közül az egyik legérdekesebb személyiség a nálunk is jól ismert Jürgen Habermas, akinek munkásságával több interjú és esszé keretében foglalkozik a kötet. Habermas - anélkül, hogy a marxi alapokat feladná, sőt éppen azok rekonstrukciójára törekedve - vizsgálódásaiban az interakciót és a kommunikációt helyezi a középpontba. Felfedezi a baloldali elmélet számára, hogy a társadalmat átszövő sokféle viszony az egyének, társadalmi csoportok interakciói,kommunikációi során válik politikai viszonnyá. A politika szempontjából meghatározó, hogy milyen identitással, normatív struktúrákkal és ezek milyen stabilitásával rendelkező csoportok vesznek részt a kommunikációban, s hogy interakcióik milyen feltételek között mennek végbe. S ugyancsak nem lényegtelen, hogy ezek a csoportok hogyan látják saját helyzetüket, milyen az önreflexiójuk, hiszen ez interakcióik jellegét és célját is meghatározza. A tudati tükröződés bonyolult mechanizmusokon keresztül jön létre, amelyek, ha nem is önmagukban, de a valósággal való összefüggésükben hordják magukban a torzulásaikat. S itt is többről van szó, mint arról, hogy nem a tükrözés állítja a világot a feje tetejére, de maga a világ áll a feje tetején. Némileg leegyszerűsítve inkább arról van szó, hogy a tőkés termelés során létrejövő viszonyok többszintű, többféle tartalmat hordozó viszonyok, s ezek a tőkeviszony megvalósulásának folyamatában különbözőképpen tükröződnek. Lenkei Gábor A világpolitika központi problémája: a nukleáris háború megelőzése (Centralnaja probléma mirovoj politiki: predotvrascsenyije jagyernoj vojni) Miszl, Moszkva, 1985. 287 1. A moszkvai Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézete szerzői kollektívájának érdekes és valóban aktuális kötete a világ- politika egyik központi problémáját tárgyalja. A kötet szerzői abból a vitathatatlan álláspontból indulnak ki, hogy egy atomháborúnak nem lehet győztese, ezért kizárt a két rendszer közötti történelmi küzdelem katonai megoldása. A háború és béke kérdését a történelmi fejlődés egyik fő, átfogó problémájának, a világpolitika központi kérdésének tekintik, amely korunk alapvető törvényszerűségeiből következik. Megingathatatlan az a meggyőződésük, hogy a világ fejlődésének fő irányát nem a militarizmus erői fogják meghatározni, hanem az új társadalom, a szocializmus konstruktív, alkotó tevékenysége. A kötet első fejezetének (A háború és béke problémái korunkban) szerzője, O. Bikov megállapítja, hogy egy potenciális világháború jellege minőségileg más lett, és megváltoztak 138
