Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Tolnay László: Az Egyesült Államok biztonságpolitikája és az SDI
A legfőbb nehézséget egy olyan számítógép megalkotása okozza, amelynek programja - szakértői vélemények szerint - io millió utasítást tartalmazna. Ez a jelenleg ismert legnagyobb programoknak mintegy hússzorosa. Emellett szinte megoldhatatlan feladat a program hibátlan működésének a kipróbálása, mivel az űrvédelmi rendszer a gyakorlatban, a tényleges harci helyzetnek megfelelő körülmények között nem ellenőrizhető. Egyéb technikai problémák mellett feltehetően ez a felismerés is hozzájárult ahhoz, hogy Gerald Yonas, a Strategic Defense Initiative Organization igazgatója kijelentette: nem tartja valószínűnek, hogy az űrvédelmi rendszer mindenben megfelel majd az eredeti célkitűzéseknek, de arra alkalmas lehet, hogy kedvezőbb „elrettentési” pozíciót biztosítson az Egyesült Államok számára. Utalva Reagan elnöknek a Washington /Yr/ban megjelent kijelentésére, ez a megállapítás azt bizonyítja, hogy az SDI elsődleges célja: vonzó végeredmény kilátásba helyezésével mozgósítani azokat a szellemi és anyagi eszközöket, amelyek révén megfelelő bázis hozható létre az „elrettentés” amerikai értelmezés szerinti fő céljának, a „feltartóztatás” és „visszaszorítás” politikájának alkalmazásában. Az SDI ezenfelül az erőegyensúly szélesebb értelemben vett módosításának eszközeként is megjelenhet. Mivel az űrfegyverkezésre adott kényszerű válasz további terheket róhat a szocialista közösségre, főleg a Szovjetunióra, vagyis szellemi és anyagi erőket vonhat el a gazdaság és a társadalom sok területének intenzív fejlesztésétől, hátrányosan érintheti az egyes országok belső stabilitását. Következésképpen az SDI olyan kísérletként is felfogható, amelynek célja a szocialista közösség gazdasági nehézségeinek konzerválása s ezen keresztül az Egyesült Államok gazdasági és társadalmi fölényének a bizonyítása. Ebben az összefüggésben az SDI a két világrendszer párharcának egyik sajátos elemét képezi. III. Az Egyesült Államoknak az előzőekben felvázolt törekvései és az a mód, ahogyan ezeket el akarja érni, alapvető ellentétben áll a fegyverzetkorlátozás és fegyverzetcsökkentés nemzetközi gyakorlatban is elfogadott elveivel. Ugyanakkor aláássák az elmúlt két évtizedben ezen a téren született eredményeket, amelyek - jelentős erőfeszítések révén - megteremtették a fegyverkezés visszafogásának, a meglevő fegyverek fokozatos csökkentésének egyfajta rendszerét. E rendszer lényege, hogy bizonyos területeken, az atomkor viszonyai között kialakult sajátos érdekazonosság mellett, egymás biztonsági érdekeinek figyelembevételével keresik a fegyverzetkorlátozás és fegyverzetcsökkentés útjait. Az együttműködésen alapuló magatartási szabályokra épülő fegyverzetcsökkentési politika útján semlegesíteni, illetve felszámolni igyekeznek minden olyan törekvést, amely az erőegyensúly egyoldalú megváltoztatására irányul, és fokozatosan 130
