Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Szentesi György: A szovjet-amerikai hadászat erőegyensúly, a hadászati fegyverzetkorlátozás és a hadászati rakéták elhárításának összefüggései

ján nem fogadják el, hogy megteremthető a hadászati ballisztikus rakéták elleni ioo százalékos védelmet szavatolni képes komplex rakétaelhárító védelmi rendszer.

Semmiképpen sem vállalkozhatunk az egyelőre - döntő többségében - csak tervezet, elképzelés vagy legfeljebb modell formájában létező eszközökkel szemben emelt, tudományos-technikai vonatkozásban sok tekintetben megalapozott, tehát indokoltnak tekinthető kifogások, kétségek akár csak vázlatos ismertetésére. Mindezek kellő alapossággal elemzik, hogy mi és miért nem működik majd az eredeti tervek szerint, és ez hogyan csökkenti a rendszer tervezett (elképzelt) hihetetlenül magas hatékonyságát.

Tételezzük fel, hogy mindezen hibákat kijavítják, a rendszer elemei külön- külön mind képesek a kitűzött feladatnak a számított hatékonysággal történő elvégzésére.

Mindez távolról sem jelenti azt, hogy a komplex rendszer is a tervezett vagy akár csak az azt megközelítő hatékonysággal fog majd működni. A rendszer össz- működése ugyanis a valóságos körülmények között nem próbálható ki, a valóságos harchelyzet semmiképpen sem szimulálható, tehát a rendszerbe állító nak még megközelítőleg sem lehet reális képe a komplex rendszer valóságos hatékonyságáról.

A reális feltételeket még az sem közelítené meg, ha a várható totális rakéta- támadás körülményeit imitálva lehetne a komplex rendszert a valóságos körülmények között gyakoroltatni. Egy effajta gyakorlat egyszerűen elképzelhetetlen, hiszen jelenleg az ezernél jóval több, az igazi támadórakétákhoz hasonló módon (irányban, sebességgel stb.) haladó gyakorló célok elindítását tenné szükségessé.

Az effajta gyakorlatból hiányozna egy fontos elem, vagyis az az ellentevékenység, mely a komplex rakétaelhárító védelmi rendszer működésének bénításá- ra irányul, és tényleges alkalmazását megelőzően csak legfeljebb meglehetősen elnagyoltan (vagy még így sem) ismert.

A szakértők nem becsülik többre a rendszer maximálisan elérhető hatékonyságát 85-90 százaléknál. Ez jóval felülmúlja ugyan a haditechnikában korábban megismert védelmi rendszerek hatékonyságát, de semmiképpen sem jelenthet elegendő alapot egy hatalmas költségekkel járó komplex védelmi rendszer létrehozásához, különösen nem a nemzetközi biztonságot kellőképpen szavatoló szovjet-amerikai hadászati erőegyensúly mai körülményei között.

Mindezekhez azt is hozzá kell tenni, hogy a 100 százalékos hatékonyságú amerikai komplex rakétaelhárító védelmi rendszer már csak azért sem hozható létre, mert a Szovjetunió még akkor sem nézheti tétlenül a konkrét amerikai fejlesztéseket, ha bizonyíthatóan tudja, hogy a valóságos hatékonyság messze a meghirdetett alatt marad.

Az amerikai komplex rakétaelhárító védelmi rendszer létrehozása azért jelent különlegesen nagy veszélyt, azért csökkentheti jelentősen a nemzetközi biztonságot, mert éppen a valódi körülmények közötti kipróbálhatatlansága miatt fej