Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Szentesi György: A szovjet-amerikai hadászat erőegyensúly, a hadászati fegyverzetkorlátozás és a hadászati rakéták elhárításának összefüggései
Nyilvánvaló tehát, hogy ezekből a fegyverekből műholdvadász harceszközök válhatnak, de az is valószínűsíthető, hogy ezek az eredetileg rakétaelhárításra szánt fegyverek a földfelszíni célpontok elpusztítására alkalmas űrtámaszpontú, merőben új típusú támadófegyverekként is alkalmazhatók. Ahromejev marsall ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy „... gyakorlatilag ezek a csapásmérő fegyverek alkalmasak lehetnek a feltételezett ellenfél objektumainak leküzdésére - bárhol is helyezkedjenek el azok”.7 A hadászati védelmi kezdeményezés értelmében megvalósítandó új amerikai rakétaelhárító rendszerről tehát egyelőre csak igen kevés tény ismert, közülük azonban két dolog biztosan: az egyik, hogy hatékonysága semmiképpen sem érheti el a ioo százalékot, a másik, hogy esetleges megvalósulása egyúttal a szovjetamerikai hadászati fegyverzetkorlátozási folyamat végét jelenti. A rakétaelhárítás hatékonysága A Szovjetunió és az Egyesült Államok birtokában jelenleg meglévő hadászati támadófegyverek minőségi jellemzői s a velük célba juttatható atomtöltetek meny- nyiségi adatai meggyőzően bizonyítják, hogy csakis a valóban ioo százalékos hatékonyságú, vagyis abszolút biztonságot nyújtó rakétaelhárító védelmi rendszer megteremtése lehetne katonailag indokolt. Ugyanakkor neves katonai szakértők, világszerte ismert tudósok Keleten és Nyugaton egyaránt azt állítják és igazolják tények sorával, hogy a rakétaelhárítás nem lehet ioo százalékos hatékonyságú. Mindezzel kapcsolatban két kérdés vetődik fel: Mivel bizonyítható minden kétséget kizáróan, hogy a tervezett ioo százalékos hatékonyság nem érhető el? S miért jelent veszélyt az amerikai hadászati védelmi kezdeményezés, ha legfontosabb célkitűzése elérhetetlen? A szakértők egybehangzó véleménye szerint a tervezetekben feltüntetett merőben új fegyverek, számítóberendezések, űrobjektumok közül - a tudomány és a technika mai fejlettségi szintjén, s a várható dinamikus továbbfejlődés adta lehetőségeket figyelembe véve - igazából semmi sem látszik megvalósíthatatlan- nak. A szakértők többsége azt állítja, hogy a megvalósíthatóság - akár az irányított energianyaláb-fegyverekről, akár a maiaknál összehasonlíthatatlanul gyorsabban működő számítógépekről legyen szó - a rendelkezésre álló tudományos kutató, kísérletező, fejlesztő kapacitástól, nemkülönben a hatalmas pénzeszközök meglététől függ. Az amerikai hadászati védelmi kezdeményezéssel szemben álló neves tudósok, katonai szakértők tehát nem - vagy legalábbis nem elsősorban - a tervezetek tudományos-műszaki szempontból való megvalósíthatóságát vonják kétségbe. Sokuk nem a szovjet-amerikai hadászati erőegyensúlyt, a hadászati fegyverzetkorlátozást veszélyeztető következmények miatt ellenzi, veti el a hadászati védelem új amerikai elképzeléseit, hanem azért, mert a rendelkezésre álló tények alap118
