Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Szentesi György: A szovjet-amerikai hadászat erőegyensúly, a hadászati fegyverzetkorlátozás és a hadászati rakéták elhárításának összefüggései
(Ennek ténye könnyen belátható, hiszen például az NSZK-ban elhelyezett 1800 km-es hatótávolságú amerikai Pershing-2 rakéta számos döntő fontosságú - tehát hadászati - szovjetunióbeli célpont megsemmisítésére alkalmas, ugyanakkor a szovjet területen telepített megfelelője, az SS-20 típusú rakéta az Egyesült Államok honi területét nem éri el. A jelenlegi hadászati támadófegyverek legveszélyesebb változatai a - szárazföldi telepítésű és tengeralattjáró-fedélzeti - ballisztikus rakéták. Repülésük átlag- sebessége a hatótávolságtól függően az atomfegyverek hordozására alkalmas legkorszerűbb harci repülőgépek io-20-szorosa. Célmegközelítésük rendkívül pontos, s talán ami a legfontosabb, az ellenük való védekezés (a rakétaelhárítás) jelenleg megoldatlan. Repülésük néhány fontosabb jellemzőjét az 1. táblázat tartalmazza. A hadászati fegyverkezés, a szovjet-amerikai erőegyensúly kialakulásának történetéből A jelenlegi hadászati támadófegyverek története kezdetének az atomfegyver első bevetését, 1945. augusztus 6-át, Hirosima amerikai bombázását tekintik. Az atommag átalakulásakor felszabaduló energiát pusztításra felhasználó fegyver létrejöttével merőben új típusú, minden másfajta rombolóeszköznél összemérhetetlenül nagyobb hatású tömegpusztító fegyver született meg. Ez a fegyver minden korábbi pusztító fegyvernél nagyobb hatást gyakorolt a nemzetközi politikára, a hadtudomány elméletére, annak ellenére, hogy tényleges bevetésére- a Japán elleni két, szinte kísérleti példány alkalmazását kivéve - nem került sor. Az atomfegyverek első, évről évre nagyobb mennyiségben legyártott példányaival és a nagy távolságra való célba juttatásukra alkalmas bombázó repülőgépekkel az Egyesült Államok néhány évig az atommonopólium és hosszú ideig- több mint 20 évig - az abszolút hadászati fölény birtokába jutott. Hiába törte meg az Egyesült Államok atommonopóliumát 1949-ben, az első atomtöltet eredményes felrobbantásával a Szovjetunió, az 1950-es évek első felére elkészült atomfegyverei nem jelenthettek igazi veszélyt az Egyesült Államok számára. Ebben az időben ugyanis a szovjet hadsereg fegyvertárából még hiányzott az alkalmas - interkontinentális hatótávolságú - hordozóeszköz. Az 1950-es évek elején az Egyesült Államok számára abszolút fölényt biztosított egyfelől a jóval nagyobb mennyiségű atomtöltet, másfelől pedig az, hogy ezekkel a légibomba formájában rendelkezésre álló atomtölteteivel képes volt a Szovjetunió területén lévő hadászati jellegű célpontokat fenyegetni. Az amerikai légierőnek már akkor is voltak interkontinentális nehézbombázó-repülő- gépei, de a Szovjetuniót övező amerikai légitámaszpontokon az atombombák célba juttatására nagyszámú közepes bombázórepülőgép is rendelkezésére állott. E helyzeten nem változtatott az sem, hogy a két hatalom szinte egyidőben (az Egyesült Államok 1952-ben, a Szovjetunió pedig 1953-ban) robbantotta fel 104
