Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Deák Péter: Külpolitika és honvédelem korunkban
politikai aspektusait, és végül a párt honvédelmi politikájából kiindulva érvényesíti a katonai doktrínából eredő technikai konzekvenciáikat. Ily módon tehát amíg a honvédelmi politika az agresszorok háborútól való visszatartására irányul, a katonapolitika feladata a már támadó ellenség visszaveréséhez szükséges feltételek megteremtése. Természetes, hogy az ez utóbbihoz szükséges rendszabályok részei, feltételei az előző, általánosabb törekvésnek is. A honvédelmi politikát és a katonapolitikát egyaránt a párt fogalmazza meg. Az MSZMP határozatainak erre vonatkozó részei, fegyveres erőkre vonatkozó döntései lényegében a VII. kongresszuson kialakított honvédelmi politikát tükrözik. Ennek két sarkalatos alapelve a Varsói Szerződéshez való hűség és a fegyveres erők minőségi fejlesztése. Ez a politika töretlen, évtizedek óta nem változott, és nincs is szükség a megváltoztatására. A katonapolitikában - részben a potenciális ellenség képességeinek, magatartásának módosulása, részben a haditechnikai fejlődés, végül pedig bizonyos regionális politikai szituációk változása miatt - nem lehet ilyen hosszú távú stabilitásra törekedni. Éppen ezért nem állíthatjuk, hogy ezen a mintegy 25 éves szakaszon belül gazdasági, külpolitikai, környezeti és egyéb tényezők következtében a fegyveres erőket érintően nem voltak „taktikai” váltások; gazdagodott a hadsereg struktúrája, változott a haderőnemek aránya, a haditechnika arculata, a diszlokáció, a felkészítés és időtényezői, a káderképzés intézményei stb. Atomháború és politika Az 1940-es évek második felében az atomfegyverek létrejötte nyomán kibontakozott és ma is tartó hadügyi forradalom eredményeinek (a hordozóeszközök, az irányítási technika folyamatos minőségi fejlődése) figyelembevételével a hadtudomány átértékelte egy lehetséges háború képét, fegyveres küzdelmének lefolyását. Ennek a tudománynak ez az alapkutatási rendeltetése, ezzel szolgáltat információkat a politika számára - s ebben rejlik felelőssége is. A hamis, hipotetikus háborúprognózis, a hadipotenciál ehhez viszonyított hibás fejlesztése ugyanis kudarchoz vezet. A hatvanas évek elejére viszonylag hitelesnek ítélhetően kirajzolódott háborúkép a tömegpusztító fegyverekkel vívható, sőt azon alapuló küzdelmet totális következményeivel ábrázolta, és már érzékeltette a reális hadászati-politikai célok elérésére való alkalmatlanságát is. Az atomarzenál akkori tömege, az érvényben levő, illetve alakuló NATO- és amerikai doktrínák ismeretében, a haditechnikai fejlődés akkori szintjén azonban egy ilyen háború még korlátozottan meg- vívhatónak tűnhetett. A szovjet katonai doktrína ilyen esetleges agresszió elhárítására, az atomfegyvert felvonultató támadó visszaverésére és legyőzésére készítette fel fegyveres erőit. Az atomeszközzel vívott háború veszélye reális közel96
