Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Szirtes I. János: Svájc semlegességi politikája
képességének az eredményeként a kantonok háborús és békés időben egyaránt fogadtak kivándorlókat vagy menekülteket. így a második világháború során nyolcvan- és százezer között mozgott a befogadott személyek száma. Azóta hozzávetőleg évente ezer főt fogad be az ország. Kétségtelen, hogy a menekültek komoly anyagi ráfordítást igényeltek. Van ennek a tevékenységnek azonban egy másik oldala is. Éppen Svájc menekültügyi politikájának ismeretében számos nagyon gazdag külföldi teremt magának az országban olyan körülményeket, hogy politikai változások esetén odaköltözhessen. Ez gazdaságilag kedvező az ország számára. A menekültügyi politika Svájc semlegessége értékének a fenntartásával függ össze. Földrajzi okokból a szocialista országokból származó kontingens kicsi, alig 7-8 százalékos, így a menekültügyben nem elsősorban ideológiai szempontok játszanak szerepet. A kantonok egyébként egyre kevesebb szegény menekültet kívánnak befogadni, sőt bizonyos menekültellenes szervezkedés is megfigyelhető. Svájc szigorítja a menekültek elbírálását, és csak jelentős anyagiakkal rendelkezők tudnak gyorsan letelepülni. 3. A segélyezési tevékenységet Svájcban elsősorban társadalmi szervezetek végzik. Ebben vezető szerepet játszik az 1863-ban megalakult ötök bizottságából 1880-ban szerveződött Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság. A bizottság kizárólag svájci állampolgárságú személyeket tömörít (sőt 1923-ig csak genfiek lehettek a tagjai). A nemzetközi jelző így csak a működési területére vonatkozik. A bizottság a függetlenség, semlegesség és pártatlanság elvei alapján tevékenykedik. Függetlenségen azt értik, hogy tagjaik kizárólag svájci állampolgárok lehetnek, ami garantálja a külső ráhatás kiiktatását. A semlegességet a bizottság az államnál is szigorúbb mércével ítéli meg, és nemcsak a nemzetközi jogilag szükséges mértékben, hanem ténylegesen is ki kívánja iktatni tevékenységéből az ellenségeskedésben való részvételt vagy valamelyik fél támogatását - legyen az politikai, gazdasági, faji, egyházi, ideológiai vagy más indítékú. Végül a pártatlanság és előítélet-mentesség elvei azt tartalmazzák, hogy a segítségre rászorulók kezelése egyforma, függetlenül attól, hogy ki, miért és hogyan került az adott helyzetbe. A bizottság alapelvei általános polgári humanitárius megfontolásokon alapulnak, politikai céljai pedig növelik Svájc semlegességének hasznosságát. Ennek megfelelően a gyakorlatban tevékenysége nem mentes a politikai értékelésektől, amelyek így befolyásolják a segítségnyújtást is. A bizottság háborúk esetén a polgári lakosságnak és a hadifoglyoknak, kiélezett belpolitikai helyzetekben a vallási, faji, nemzetiségi megkülönböztetések által érintetteknek, természeti csapások esetén a szenvedőknek általában nyújt nem elhanyagolható segítséget. (Ám a segélyszállítmányok jelentős része elfekvő készletekből, illetve a háború esetére tartalékolt készletek szükséges cseréjéből áll össze.) 69
