Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Szirtes I. János: Svájc semlegességi politikája
egy semleges ország polgárának a jelölése. Érthető ezért, hogy Svájc kulcsszámánál jóval több hivatalnokkal képviselteti magát a nemzetközi szervezetekben. Az országban működő nemzetközi szervezetek munkatársainak egyötöde helyi állampolgár. 4. Végül az ún. védőhatalmi funkció szerepét és feladatát kell megemlíteni. A feladat alapvetően abból ered, hogy két fél konfliktusai nem szüntetik meg a fennálló kapcsolatrendszer egészét. Ha a diplomáciai kapcsolatok meg is szakadnak, átmenetileg vagy folyamatosan felmerülnek, illetve fennmaradnak megoldásra váró ügyek (ingóságok kezelése, állampolgári problémák, gazdasági ügyek, vízumok). A konfliktusban érintett államok beleegyezésével, illetve felkérésére egy mindkét féllel normális kapcsolatban lévő harmadik állam vonható be a védőhatalmi feladatok ellátására. A védőhatalom nem saját nevében és felelősségére, hanem megbízásból tevékenykedik. Lényegében közvetítői feladatokat lát el, melyeknek szerepe akkor nő meg, ha a többi kapcsolat megszűnt. így például Svájc a második világháború során sok ország érdekképviseletét látta el Berlinben. A humanitárius tevékenység A modern svájci külpolitika jelentős szerepet tulajdonít a humanitárius tevékenységnek. Az ország külpolitikájának kézikönyve szerint „idegen országokban a humanitárius segélyt, valamint idegen állampolgárok svájci megsegítését a svájci nép régóta feladatának tekintette, és ez a svájci külpolitika tényezőjévé vált. Svájc humanitárius tevékenysége szorosan összefügg az állandó semlegességgel...”12 A mai felfogás tendenciája elfelejteti a kérdés történelmi hátterét, amely - mint a svájci külpolitika minden tényezője - hosszú fejlődés után vált a külpolitika szerves részévé. Svájc humanitárius tevékenységének történelmi kiindulópontja a XV. századra nyúlik vissza (így például 15 5 5-ben angol menekültek érkeztek Locarnóba). Az ún. humanitárius tevékenység azonban nagyobb mértékben a XVI. században, a reformáció időszakában kezdődött meg. A hit szempontjából ugyanis az ország ebben az időszakban két táborra szakadt, de a kantonok nem vettek részt az európai vallásháborúkban. Svájc fennmaradásának a záloga abban az időben a harcoktól való távolmaradás volt, a különböző felekezetek támogatói azonban bizonyos segítséget tudtak nyújtani felebarátaiknak. Ez elsősorban az üldözöttek befogadását jelentette. így a francia hugenották főleg Genf városát tekintették menedékhelyüknek, és így például az 1572. augusztus 24-i Szent Bertalan éj szakát követően 2 360-án menekültek ide, akik közül 1600-an állandó letelepedési jogot kaptak. Miután XIV. Lajos 1685-ben felfüggesztette a hugenottáknak 1598-ban a nantes-i ediktumban biztosított vallásszabadságot, naponta több százan lépték át a svájci határokat. Még abban az évben harmincezer hugenotta emigrált Svájcba. A következő évben, 66
