Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Szirtes I. János: Svájc semlegességi politikája
A hágai egyezményben megfogalmazottak azonban elmaradtak Svájc gyakorlatától, amely már ekkor ennél jóval gazdagabb volt. Az azóta eltelt időszak is lényegesen szélesebb kereteket teremtett a jószolgálatoknak, amelyeket politikai és technikai kategóriákba lehet sorolni. A klasszikus semlegesség legkitartóbb híveként Svájc a politikai jószolgálatok gyakorlatát nem folytatja. A hagyományos értelmezéstől eltérően ugyanis ez tevőleges, állásfoglaló magatartást igényel. A semleges államnak bizonyos értelemben állást kell foglalnia, ami csak abban az esetben jár semlegességpolitikai haszonnal, ha törekvése sikeres. A pártatlanság korlátozása azonban magában rejti a kudarc lehetőségét is, ami viszont hátrányt okozhat a semleges államnak. A politikai jószolgálatoknál tehát a semleges államnak egyrészt bizonyos „semlegességpolitikai kockázatot” kell vállalnia, másrészt - ebből adódóan - „siker kény szer” alatt áll. Svájcban mindkettőt megengedhetetlennek tartják és elutasítják. Az utolsó ismert ilyen kezdeményezés az ún. Hoffmann-Grimm-ügy volt, amikor az akkori svájci külügyminiszter, Hoffmann, az orosz-német béke érdekében 1917- ben elősegítette Leninnek és csoportjának a hazatérését, ami Grimm svájci képviselő petrográdi táviratának a nyilvánosságra kerülése következtében lemondáshoz és a politikai jószolgálatok befejezéséhez vezetett.10 A politikai jószolgálatok hálás területévé válhatott volna Svájc számára az ENSZ tagsága. A világszervezet megalakulásának időszakában Svájc nem zárta ki belépésének a lehetőségét, de semlegességét minden eszközzel biztosítani kívánta.11 Erre ebben az időszakban nem volt lehetőség, így Svájc nem lépett be az ENSZ- be, 1946. október 19-i állásfoglalásában azonban leszögezte, hogy „minden olyan tevékenységében részt vesz, amely az Egyesült Nemzetek szigorú értelemben vett katonai és politikai területein kívül esik”. Ezzel párhuzamosan azonban engedélyezték svájci területen az ENSZ tevékenységét, majd pedig folyamatosan beléptek a világszervezet valamennyi szakosított szervezetébe. A hatvanas évek végéig a kormány ellenezte az ENSZ-be való belépést, és azóta sem sikerült ehhez többséget szerezni a népszavazásokon, így 1986 márciusában sem. Az ENSZ-tagság hiánya megakadályozta Svájcot a semlegesek második világháború után elterjedt jószolgálati tevékenységének gyakorlásában, a békefenntartó erőkben való részvételben. Igaz, hogy a hetvenes évek második felében kísérletek történtek az e kérdésben elfoglalt álláspont módosítására, de erre ez ideig még nem került sor. De ezen a téren sem teljes a passzivitás. így az Egyesült Államok felkérésére az ország részt vállalt a koreai fegyvernyugvási bizottság munkájában, és 1967-ben megfigyelő volt a palesztinai fegyvernyugvást ellenőrző bizottságban. Továbbá Svájc anyagilag hozzájárult az UNOC (Kongó), INF- ICYP (Ciprus) és az UNEF (Szuez) tevékenységéhez. A politikaiakkal szemben a technikai jószolgálatok eleget tesznek a svájci klasszikus semlegesség-értelmezésnek. Ma már azonban ezek nemcsak a háborúra, hanem mindenféle konfliktusra, illetve az államok közösségének könnyebb és egyszerűbb együttélésére vonatkoznak. A technikai jószolgálatokkal Svájc ki64
