Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Mecseki György: A Papandreu-kormány bel-és külpolitikájának fő vonásai
a kormány politikáját, másrészt teljes bizalmi válságot idézne elő Görögország amúgy is gyanakvó nyugati szövetségeseinek körében. Az országon belüli bizalom ma még tart a PASZOK és a kormány politikája iránt, de a két százalékos szavazatveszteség arra is figyelmeztet, hogy a bizalom könnyen meginoghat, ha a választókat túl sok csalódás éri. Nem kevés az, amit a Papandreu-kormány eddig megvalósított, s kedvezőbb nemzetközi politikai és gazdasági feltételek között talán még jobb eredményeket tudna felmutatni. Az első négy év tapasztalatai alapján azonban számolni kell azzal, hogy a Papandreu-kormány kormányzási tartalékai a következő években kimerülnek. A jelek szerint a Papandreu-kormány - politikájának még következetlen végrehajtása mellett is - egyes kérdésekben már eljutott a hazai nagytőke és Görögország nyugati szövetségeseinek tűréshatárához. Ha pedig a jobboldal visszahódítja elvesztett pozícióit, akkor Görögországban távlatban jobbközép és balközép pártok váltógazdálkodásos kormányzása valósulhat meg. Ez végső soron a görög nagytőke érdekeinek is megfelel, mert nem eredményezi a fennálló társadalmi rend és szövetségi viszonyok alapvető megváltozását, viszont elkerülhetővé teszi katonai diktatúráknak a tőke számára is kényelmetlen ismétlődő hatalomra kerülését. Ezért a tőkés körök, akárcsak Görögország nyugati szövetségesei, minden bizalmatlanságuk ellenére még mindig várakozó álláspontok vannak a Papandreu-kormány politikájával kapcsolatban. Ezzel együtt - vagy éppen ezért - ma nincs jobb, megfelelőbb kormányzó- képes alternatíva Görögországban, ami a haladó és demokratikus erők érdekeinek is megfelelne. Ez fejeződik ki az 1985. június 2-i választások eredményében: a görög választók 57 százaléka határozottan a jobboldali kormány visszatérése ellen szavazott, s több mint 45 százaléka ennek legfőbb biztosítékát a Papandreu- kormány fennmaradásában látta. 1 A PASZOK 1974. szeptember 3-i „Történelmi Alakuló Nyilatkozata” meghirdette a „demokratikus út a szocializmushoz” programját, amelyben „nemzeti, demokratikus és szocialista változást” Ígért, „harmadik utat” a szocializmushoz, amelynek fő jellemzői: a politikai pluralizmus, a termelőerők társadalmasítása és társadalmi ellenőrzése, a görög nemzeti sajátosságok érvényre juttatása. Pontosították : ez nem a szociáldemokrata út, mert az csak a kapitalizmust akarja vonzóbbá tenni, de nem is a létező szocializmus követése, mert az úgymond „rövidre zárja a demokráciát”. Papandreu kifejezése szerint a „görög harmadik út a szocializmushoz” nem más, mint az „átmenet stratégiája a parlamenti demokrácia talaján, bármilyen jogok diktatórikus elnyomása nélkül”. Ez a stratégia - ugyancsak Papandreu szerint - egy ponton „minőségi változásba” megy át, s elvezet a „széles társadalmi szövetséghez”, az „állampolgárok társadalmához” - a „munkásosztály mltosza”nélkül. Ami a társadalmi bázist illeti: az IMF kimutatása szerint Görögországban az összes foglalkoztatottaknak csak 26 százaléka dolgozik az iparban és az építőiparban (ezen belül 19 százalék a gyáriparban), míg 27 százaléka a mezőgazdaságban. A dolgozó lakosságnak mintegy egyharmadát az önálló kistermelők és kiskereskedők teszik ki. 2 Ezzel kapcsolatos többek között a magyar-görög társadalombiztosítási egyezmény is, amely rendezte a hazatérő görögök nyugdíjügyét. 51
