Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Mecseki György: A Papandreu-kormány bel-és külpolitikájának fő vonásai
lom, a KEADEA (Mozgalom a Nemzeti Függetlenségért, a Nemzetközi Békéért és a Leszerelésért) 1984-ben két nagyobb békekonferenciát is rendezett Athénban Európa atomfegyver-mentesítésének támogatására.36 Papandreu közvetítő szerepet vállalt a csádi kérdés megoldásában is (F. Mitterrand és M. Kadhafi krétai találkozója). Görögország tagja a NATO-nak, területén amerikai támaszpontok vannak, ezért nem tekinthető sem semleges, sem el nem kötelezett országnak. Nem kétséges, hogy Papandreu az el nem kötelezett kezdeményezésekkel egyebek mellett ellensúlyozni kívánja azt, hogy nem teljesítette a NATO-ból való kilépésre és az amerikai támaszpontok eltávolítására vonatkozó választási ígéretét. Ugyanakkor békekezdeményezéseinek jelentőségét éppen az adja meg, hogy Görögország esetében a NATO egy tagja először helyezkedik a nyugati katonai szövetség katonapolitikai doktrínáitól jelentős mértékben eltérő álláspontra a béke, a leszerelés és a nukleáris fegyverkezés megállításának kérdésében. A Papandreu-kormány ezzel a görög nép nagy többségének törekvését közvetíti és juttatja kifejezésre, s - eltekintve a speciális görög-török viszálytól - álláspontjával hozzájárul a mediterrán és a balkáni térség feszültségének csökkentéséhez, a bizalom növeléséhez, a jószomszédi kapcsolatok erősítéséhez. Összefoglalás Görögország, a görög politikai közvélemény a katonai junta bukása — különösen 1981 óta - balra tart, és ennek az irányzatnak a legfőbb kifejezője ma a PASZOK és a Papandreu-kormány. De nemcsak kifejezik ezt az irányzatot, hanem a „harmadikutas” szocializmus-koncepcióval összhangban álló mederben is kívánják azt tartani. Papandreu szocializmus-koncepciója szociáldemokrata, reformista és eurokommunista jegyeket is magán visel. Ennek megfelelően belpolitikájában jól érzékelhetően nem kíván túllépni a tőkés társadalmi-gazdasági rend strukturális reformjain, nemzetközi politikájában pedig megkísérli valamiképpen összhangba hozni szocializmus-koncepcióját, a sajátos görög nemzeti érdekeket és a Görögország szövetségi elkötelezettségéből adódó kötelezettségek teljesítését. A balra tartó görög közvélemény megnyeréséért szükségszerűen többet ígér, mint amennyit tényleg teljesíteni tud, s konkrét lépéseit végső soron a legkevesebb kockázattal járó reálpolitikai megfontolásoknak rendeli alá. Ezért mind bel-, mind külpolitikáját nem kevés ellentmondás terheli. Papandreu érzi ezt az ellentmondást a radikális jelszavak és azok következetlen végrehajtása között, de válasza a bírálatokra az, hogy a PASZOK mint mozgalom a „kívánatost” vetíti előre, míg a kormány a jelenleg „lehetségest” valósítja meg. A kívánatos megvalósításához hosszabb átmeneti időt tart szükségesnek. Elutasítja a Görög Kommunista Párttal való szorosabb együttműködést, mert attól tart, hogy az egyrészt általa nem kívánt radikális irányba kényszerítené
