Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Mecseki György: A Papandreu-kormány bel-és külpolitikájának fő vonásai
értelmében ez Görögország feladata. Mivel azonban a ciprusi török katonai beavatkozások idején Görögország egy időre lezárta az égéi légteret, Törökország az ellenőrzés 50-50 százalékos megosztását követeli.22 Görögország mind a polgári, mind a katonai ellenőrzéshez kizárólagos joggal ragaszkodik.23 A lausanne-i egyezmény előírja a török partokhoz közel eső bizonyos görög szigetek demilitari^álását. Görögország ezt - részben NATO-érdekre, részben a török veszélyre hivatkozva - már régen nem tartja be (egységeket állomásoztat és infrastruktúrát épít ki rajtuk), s felajánlotta a szigetek bekapcsolását a NATO- hadgyakorlatokba is. Törökország mindezek ellen tiltakozik, s a NATO nem fogadta el a vitatott szigetek bekapcsolását a közös hadgyakorlatokba. A vita különösen Limnosz szigete esetében éleződött ki.24 Görögország emiatt nem vesz részt a térségben tartott NATO-hadgyakorlatokon (például 1984. őszén a Display Determination fedőnevűn), s nem hajlandó végrehajtani a NATO-val kötött Rogers-egyezmény t.25 A NATO brüsszeli bizottsága egyébként semleges kíván maradni a görög- török viszály kérdéseiben, s kompromisszumos megoldást sürget a két tagállam között. Mindössze azt találta szabálytalannak, hogy Törökország a Display Determination hadgyakorlat idején saját NOTAM-ot (notice to airmen) adott ki, holott azt a CEAC (Committee for European Airspace Coordination, NATO-szerv) nápolyi döntése értelmében Görögországnak kellett volna kiadnia. A török kormány kétoldalú görög-török tárgyalásokat sürget a vitás kérdések rendezésére, s ebben a NATO is támogatja. Kijelenti, hogy nincs területi követelése Görögországgal szemben, csupán a - török felfogás szerinti - status quo fenntartásához ragaszkodik. A Papandreu-kormány is a status quo fenntartását követeli, de azt eltérően értelmezi, és elutasítja a tárgyalásokat, azzal az indokkal, hogy Görögország területi integritása nem képezheti tárgyalások témáját. A török törekvésekben egyezményes ellenőrzési jogai csorbításának veszélyét látja, s ex- panzionizmussal vádolja Törökországot.26 A görög-török ellentétek tárgya a ciprusi kérdés is. A Papandreu-kormány Kiprianu ciprusi elnök álláspontját támogatja a Ciprusi Köztársaság függetlensége, szuverenitása és egysége kérdésében, s követeli a török csapatok kivonását. Bár nyíltan nem hirdeti Ciprus egyesítését Görögországgal (az enoziszt), Ciprus hellenizmusára hivatkozva a kérdést nemzeti ügynek tekinti. A török kormány Rauf Denktas szakadár ciprusi államát támogatja, aki a lényegi különállás fenntartásával legfeljebb laza konföderáció létrehozásába egyezne bele. A rendezésig nem hajlandó csapatait kivonni.27 Nyilvánvaló, hogy a görög-török viszály esetében valóban rendezetlen, vitás kérdésekről van szó, amelyek békés megoldása csak tárgyalásokon, a nemzetközi jog elvei és a hatályos nemzetközi egyezmények rendelkezései alapján képzelhető el. 44
