Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 2. szám - Mecseki György: A Papandreu-kormány bel-és külpolitikájának fő vonásai

is csak egy mandátumhoz jutott. Ebből a szempontból tehát politikai szerepe nem számottevő. Mégis említést érdemel, minthogy tevékenységével megosztja a görög kommunista mozgalmat és a demokratikus erők együttműködését. A Belső Iroda 1968 februárjában szakadt ki a GKP-ből, amelyet azzal vádol, hogy „kül­földtől” (értsd: a Szovjetuniótól) függő párt. Minthogy a polgárháborút követő években a GKP kádereinek egy része külföldön élt, az elszakadásban szerepet játszó „honiak” a GKP-t külső pártnak, magukat „Belső Irodának” nevezték el. Innen származik a párt megkülönböztető neve. Vezetői azt remélték, hogy a GKP tagságát és a baloldal más erőit is megnyerve az Olasz Kommunista Párthoz ha­sonló nagy pártot hozhatnak létre. Valójában szűk társadalmi bázisát főleg értelmiségiek képezik, mindenek­előtt Athénben és Szalonikiben. Vidéken alig van talaja. A GKP-Belső Iroda- politikája lényegét tekintve - revizionista, eurokommunista és főleg szovjetellenes, de ezzel tömegeket nem tudott megnyerni. A görög kommunisták fő erői tovább­ra is a Görög Kommunista Pártban tömörülnek, amelynek főtitkára H. Florakisz. A GKP-Belső Iroda reformista politikája a GKP és a PASZOK politikája között helyezkedik el. Minden ellentmondásával együtt a párt a görög baloldal részét ké­pezi. A Papandreu-kormány külpolitikája Papandreu az 1981-es választási kampányban ígéretet tett Görögország függet­lenségének és szuverenitásának helyreállítására, egyoldalú elkötelezettségének felszámolására, ebből a célból a NATO-ból és az EGK-ból való kilépésre, valamint az ország területén lévő amerikai támaszpontok bezárására. Eddig azonban Görögország nem lépett ki sem a NATO-ból, sem az EGK-ból, az amerikai tá­maszpontok további működését pedig újabb egyezménnyel hosszabbították meg. Méltánytalan dolog lenne azonban a Papandreu-kormány külpolitikáját ki­zárólag konkrét külpolitikai választási (tehát szükségszerűen radikálisabb, propa­ganda célzatú) ígéreteinek nem teljesítése alapján megítélni. A Papandreu-kormány meghatározott helyzetet örökölt: Görögországot bilaterális és multilateriális szerződések és egyezmények egész sora köti a nyugati katonai és gazdasági rend­szerhez, azok tagjaihoz. Számolnia kellett a korábbi köztársasági elnök, K. Kara- manlisz alkotmányosan biztosított vétójogával, és nem hagyhatta figyelmen kívül azt sem, hogy a jobboldali kormányok idején formálódott államapparátus szél­sőséges körei végső soron katonai puccs végrehajtásától sem riadtak volna vissza, aminek Görögországban vannak hagyományai. Mérlegre kell tenni azt is, hogy a Papandreu-kormány külpolitikájában szá­mos olyan új elem jelent meg, amelyek a nemzetközi feszültség mérséklésének irá­nyába hatottak, és egyes lépései kiváltották Görögország NATO-partnereinek, elsősorban az Egyesült Államoknak a nemtetszését és a bizalmatlanságát. 39

Next

/
Thumbnails
Contents