Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Mecseki György: A Papandreu-kormány bel-és külpolitikájának fő vonásai
éppen a restriktiv intézkedések miatt - a munkaerőpiac helyzete tovább romlott: a hivatalosan kimutatott munkanélküliség 1984-ben meghaladta a 8 százalékot (az ipari körzetekben a 1 o százalékot), miközben vidéken is jelentős maradt a nem nyilvántartott - látens - munkanélküliek száma. Összességében az államháztartás egyensúlya javult, de ennek súlyos ára volt: a dolgozók életkörülményei nemcsak hogy nem javultak, hanem kifejezetten romlottak, szöges ellentétben a kormánypárt választási ígéreteivel.6 Ilyen körülmények között 1983 első felében, majd 1984-ben is sztrájkok robbantak ki, mindenekelőtt az állami szektor területén. Utcai felvonulásokat is tartottak, s a tüntetők az infláció és főleg a munkanélküliség ellen, az életviszonyok romlása miatt tiltakoztak. A megmozdulások politikai jelleget öltöttek: számon kérték a kormánytól a PASZOK választási ígéreteinek nem teljesítését. Államosítások, társadalmasítás A „gazdaság szocializálása” a kormánypárt egyik választási ígérete volt, majd a kormányprogramban is szerepelt. A PASZOK radikális szárnya főként a nagy monopóliumok és a kulcsiparágak államosítását értette rajta, vagyis az addiginál radikálisabb államosítási politikát tartott volna helyesnek. Államosítások ugyanis a Karamanlisz-kormány idején is folytak, mivel az uralkodó osztályok legfőbb képviselői belátták, hogy - az EGK-ba való belépés miatt is, Görögország nemzetközi gazdasági pozícióinak javítása céljából - erősíteni kell a rendszer állammonopolista jellegét.7 A Papandreu-kormány az államosítási politikát folytatta, de a nagy monopóliumok és a kulcsiparágak államosítása az érintett magántőkés körök ellenállásába ütközött. Az EGK és a nagy nyugat-európai szocialista és szociáldemokrata pártok befolyásos körei is azt tanácsolták Papandreunak, hogy álljon el a „maximalista választási ígéretek” teljesítésétől. A kettős nyomás nem volt eredménytelen. Igaz, a Papandreu-kormány államosította Görögország egyik legnagyobb - és eredményesen működő - vállalatát, az Iraklisz (Heraklesz) Cementgyárat, s később is előterjesztettek államosítási törvénytervezeteket (a távközlés, a közlekedés és szállítás, az energiahálózat területén működő vállalatokra vonatkozóan), de az államosítási politika összességében a Karamanlisz-kormány által kialakított módszer szerint folytatódott: veszteséges vállalatok államosítása kártérítéssel, nagyvállalatok részvénytöbbségének megszerzése az állam által, új állami vállalatok alapítása. Az állami szektor súlya a nemzetgazdaságban így tovább nőtt, de - különböző mutatók egybevetése alapján - részaránya ma sem több 15-20 százaléknál a nemzeti jövedelem, illetve a GDP megtermelésében. Ez alig fele az EGK-tagországok állami szektora átlagának.8 A görög állami szektor így is kizárólagos vagy meghatározó szerepet játszik egyes fontos ágazatokban: a közművekben, a tömegközlekedésben, az energia- ellátásban, a hadiiparban, jó néhány nagyvállalatban (Air Olympic, Andreadisz33
