Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Mecseki György: A Papandreu-kormány bel-és külpolitikájának fő vonásai
szabadságjogok helyreállítására, s a Görög Kommunista Párt is kiléphetett több évtizedes illegalitásából. Növelte az új kormány tekintélyét az is, hogy távozott a NATO katonai szervezetéből, minthogy a NATO semmit sem tett Törökország Cipruson végrehajtott katonai beavatkozásai ellen. (A Karamanlisz-kormány 1980 októberében tért vissza a katonai szervezetbe.) A sok pozitív politikai intézkedés ellenére az UD-kormány lényegében a görög nagytőke, különösen a multinacionális kapcsolatokkal rendelkező fináncoligarchia érdekeit képviselte, a mélyülő gazdasági visszaesés terheit pedig - főleg infláció és munkanélküliség formájában - a gyengébb osztályokra és rétegekre hárította át. Szavazóinak jelentős része ezért az 1981. októberi választásokon elfordult tőle: a választásokat 48,07 százalékos szavazataránnyal a Pánhellén Szocialista Mozgalom nyerte meg, amivel a parlamentben abszolút többséghez jutott (172 mandátumot kapott az elérhető 300-ból). A PASZOK-ban mindenekelőtt a radikalizálódott középrétegek képviselői (gazdálkodók, kis- és középüzemek tulajdonosai, kis- és közepes kereskedők, értelmiségiek, reformokat sürgető technokraták) tömörültek. De Andreasz Papandreu „nagy változást” ígérő, élesen antimonopolista és antiimperialista jelszavai nagy hatást gyakoroltak a dolgozó tömegekre is, amelyek leginkább érezték az életkörülmények gyors romlását. Választási kampányában Papandreu nem kevesebbet ígért, mint a hatalom demokratizálását, a nép bevonását a hatalom gyakorlásába, a gazdaság „szocializálását”, távlatban a szocializmus megvalósítását, ígérte az életviszonyok megjavítását is. Ezen az eltolódott osztálybázison, radikális változásokat ígérő programmal került hatalomra 1981 októberében Görögország történelmének első szocialista (lényegében szociáldemokrata) kormánya.1 A hatalom demokratizálása A Papandreu-kormány a „hatalom demokratizálását” kiemelt feladatának tartotta, mert tisztában volt vele: hatalmának bázisát csakis annak révén tudja tovább szélesíteni. Az eredményekről az egyszerű felsorolás is impozáns képet ad:- a hatalom szervezeti decentralizálása keretében széles hatáskörrel rendelkező területi tanácsokat hoztak létre, növelték a tanácstagok számát, a tanácsok döntési jogát;- szélesítették a szakszervezeti jogokat;- 18 évre szállították le a választójogi korhatárt;- rehabilitálták a németellenes nemzeti ellenállás résztvevőit, elismerve hazafias érdemeiket;- általános amnesztiával 1983 januárjától lehetővé tették a polgárháború után emigrációba kényszerült haladó, baloldali személyek hazatérését, biztosítják társadalmi beilleszkedésüket és anyagi létalapjukat;2 3°
