Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Kádár Béla: Magyarország gazdasági kapcsolatai az NDK-val és az NSZK-val
nagyságrendje pedig nem tes2Í kívánatossá; hogy az export nagyszámú felvevőpiacra irányuljon. A fajlagos forgalmi költségek színvonalának csökkenése, illetve a jövedelmezőség szempontja viszonylati koncentrációt kíván. A koncentráció esetén természetesen azon piacok súlya nő, ahol nagyobb forgalom érhető el. (Nagy országok esetében a nagy volumenű forgalom viszonylati széthúzása már rendszerint nem növeli a forgalmi költségeket, a konjunkturális biztonság szempontjából pedig kedvező. A nagy országok és nagyvállalatok globálstraté- giája egyenesen megköveteli a felvevőpiacok világméretű kiépítését, hiszen ez egyrészt a gazdasági befolyás érvényesítésének eszköze, másrészt lehetővé teszi a vetélytársak behatolásának korlátozását.) Gazdasági szempontból tehát a nagyhatalmak globális jellegű stratégiájától eltérően a kis országok kapcsolatfejlesztési stratégiája szükségszerűen szelektív. A gazdasági célszerűségek szempontjából kívánatos viszonylati koncentrációt a külső gazdasági és politikai nyomásra érzékeny kisebb országokban gyengíti az a nemzetbiztonsági követelmény, hogy ne váljanak túlzottan függővé a vezető hatalmaktól. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy miként a kisebb közösségekben, vagy a kisebb nemzetállamokban is jobban hat a fejlődéstörténeti örökség, a történelmi-politikai kötődés. A csekélyebb gazdasági potenciál rendszerint erősíti a földrajzi szomszédság szerepét a partnerválasztásban. Az említett tényezők következtében a kisebb országokban a külgazdasági partnerválasztás a nagyhatalmakétól több vonatkozásban eltérő, sajátos követelményeket támaszt. Ugyanakkor a külgazdasági kapcsolatok viszonylati szerkezete jóval nagyobb mértékben befolyásolja társadalmi-gazdasági fejlődésüket, fejlesztéspolitikájuk alakítását. Történelmi visszapillantás A középkori Magyarország külkereskedelmének fő viszonylati súlypontjai Észak- Olaszországban, a balkáni országokban, Alsó és Felső-Ausztriában és Dél-, illetve Közép-Németországban alakultak ki. A XV. század közepétől kezdődően - a „déli”, illetve „keleti” kereskedelem korlátokba ütközésével párhuzamosan -, a súlypont a Duna-völgye, illetve a délnémet országrészek felé tolódott el. A középkori magyar állam összeomlása előtti évtizedekben, a XVI. század első negyedében a vámelszámolások alapján mintegy 20 százalékra becsülhető a korabeli magyar külkereskedelemnek a német országrészekre (Lipcse, Nürnberg, Augsburg) jutó hányada. A külkereskedelmi cserekapcsolatokon túlmenően ebben az időszakban a Fugger-ház jelentős szerepet játszott a magyar bánya- és pénzgazdálkodásban, a Magyarországon élő német lakosság pedig a kulturális és technikai hatások közvetítésében. A törökök kiűzése utáni csaknem két évszázados időszakban Magyarország külgazdasági kapcsolatai az osztrák császárság tartományaira koncentrálódtak. J9
