Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Szanki T. Csaba: Gondolatok a kelet-nyugati kulturális kapcsolatokról
mosan egyre hátrább szorultak a régebbi kulturális vezető hatalmak (Francia- ország, Nagy-Britannia, az NSZK) a nemzetközi kulturális érintkezésben.17 Ezt egyetlen adat is jól érzékelteti: a világ tévéfilmimportjának 75 százaléka az Egyesült Államokból származik. A kulturális aszimmetriát a történelmi gyökerű, majdnem egyirányú áramlás mellett a kulturális kínálat strukturális különbségei is meghatározzák. Hiába rendelkeznek a szocialista országok bizonyos szellemi csúcsteljesítményekkel (Eizen- stein, Jancsó, Wajda, Menzel, Tarkovszkij filméi, a lengyel, a szovjet színházművészet, a mai cseh próza stb.), az úgynevezett elitkultúra Nyugaton sem hódítja meg a széles tömegeket. A tőkés tömegkultúra viszont a szórakoztatás széles skáláját fogja át, kifinomult és rafinált módszerekkel hódítja meg a közönséget, míg a szocialista országok szórakoztató kultúrájában óriási hiányosságok vannak. Vagyis még belső szükségletünket sem tudjuk kielégíteni, nemhogy nemzetközi téren versenyképesek lehetnénk! Ideológiai beidegződések miatt képtelenek vagyunk időben rendszerünkbe integrálni olyan kulturális termékeket, amelyek az eredeti közegben játszott szerepüktől eltérő funkciót is betölthetnének a szocializmusban (például a bűnügyi regény, a farmerviselet, a sci-fi). A beatzenét több szocialista országban „nyugati föllazításnak” ítélték, s akadályozták a hazai zenekultúrán alapuló meghonosítás kikísérletezését. Az értékkiválasztás eltérő kritériumai Ha összehasonlítjuk a két együttműködő pólus értékkiválasztási kritériumait, megállapítható, hogy a szocialista országok a klasszikus és a kortárs művészi kultúra termékeiből értékcentrikusabban válogatnak, vagyis bizonyos ideológiai egysíkúság ellenére is elsődleges szerepet játszik az esztétikai érték. Az ideológiai szempontot az egyes szocialista országok eltérő mértékben helyezik előtérbe a kiválasztásban. Bár helyenként a politikai, ideológiai megítélés teljesen az esztétikai értékek fölé kerekedik, egy kulturális termék csak nagyon ritkán válik olyan mértékű politikai spekuláció tárgyává, mint Nyugaton, ahol az úgynevezett disszidensek alkotásait egyetemes jelentőségűeknek igyekeznek beállítani. Bár a szocialista országok az ideológiai kritérium mellett formai követelményeket is állítanak, s e kettős szűrő szerint válogatnak, a Nyugatról átvett kulturális értékek még szigorú belterjes válogatás esetén is formailag gazdagítják a belső kulturális kínálatukat. A szocialista realizmus stílusként való kezelése, a formabontás ideológiai megközelítése (vagyis az avantgarde burzsoá terméknek nyilvánítása) a kulturális átvételnél formai egysíkúságot okoz. Sajátos kettősséget, meghasonlottságot mutat egyes szocialista országok gyakorlata az avantgarde és a neoavantgarde kezelésében. Míg országon belül tiltják, illetve alig tűrik meg az ilyen stílusban született régebbi és kortárs műveket, a tőkés országoknak szánt kulturális kínálatukban ezeket a műveket hajlandók átadni. Szocialista part21
