Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Szanki T. Csaba: Gondolatok a kelet-nyugati kulturális kapcsolatokról
is lehetne törekedni. Biztosítanunk kell az anyagi alapokat, és a nemzetközi kulturális érintkezésre való „felkészítés” hátteréül ki kell dolgoznunk egy külkulturális koncepciót. Mindez azonban csak szükséges, de nem elégséges föltétel, mert a „fellazítás” lehetősége függ a szocialista országok együttműködésben részt vevő személyeinek rendszerazonosulási szintjétől. A „föllazítás” miatti aggodalmunkban - a saját embereink iránti bizalmatlanság mellett - benne rejlik az az objektív körülmény is, hogy tisztában vagyunk a két világrendszer bizonyos egyenlőtlenségeivel. A kultúra a szubjektum szintjén azt is jelenti, hogy az egyes ember mennyire képes azonosulni a társadalmi rendszer alapvető értékeivel és konkrét napi gyakorlatával. A szocialista országok különböző válságai pontosan tükrözik ezeket az identitászavarokat. Az emberek és eszmék szabad áramlásának polgári koncepciója éppen ezen gyöngeségünket célozta meg, és gyakorlatilag máig nem dolgoztunk ki egy offenzív választ. Propagandánk arra a különben nagyon lényeges aszimmetriára korlátozódik, ami a szellemi csúcsértékek kölcsönös bemutatásában a Kelet és a Nyugat között feszül, de ezzel mintegy el is fedi önmagunk elől is a probléma strukturális gyökerét. A szocialista országokban minden téren a társadalmi előrehaladás létszükséglete a demokratizálás, ami vizsgálódásunk tárgya szempontjából a társadalmi irányítás racionálisabb megosztását, a különböző társadalmi kisközösségek, intézmények sajátos érdekérvényesülését stb. jelentené. Tehát a kelet-nyugati kulturális kapcsolatok alapvető strukturális és funkcionális problémáit is csak belső fejlődésünk meggyorsításával oldhatjuk meg. A kelet-nyugati kulturális érintkezés aszimmetriái A szocialista országok lényegesen többet vesznek át a tőkés országok kulturális termékeiből, mint fordítva. Ezt a tényt nem szabad sem szűk politikai, sem sértett moralizáló alapállásból elemezni. Ez megítélésünk szerint csak a nemzetközi kulturális érintkezés tevékenységi módként való megközelítése révén lehetséges. A nemzetközi kulturális kapcsolatok jelensége önmagában sem nem pozitív, sem nem negatív. A kultúrára ugyanis nemcsak az építés, az alkotás, hanem a rombolás is jellemző. Az emberiség különböző egységei közötti kulturális érintkezésben nagyon sok olyan elem van, amely egy adott szociális organizmus (állam, népcsoport, etnikai egység stb.) számára hátrányos, diszfunkcionális, sőt rendszer- felbomlasztó hatásokat idézhet elő.15 A nemzetközi kapcsolatok lényegéhez tartozik, hogy egy kulturális termék nem a saját immanens értékei alapján, hanem egy többtényezős, döntően hatalmi, társadalompolitikai mozgásokhoz kötődő mechanizmus révén kerül bele a nemzetközi kulturális áramlásba.16 Közismert tény például, hogy az elmúlt évtizedekben - hatalmi súlya, technikai élenjáró szerepe, tömegtájékoztatási monopolhelyzete stb. következtében - egyre jobban megerősödött az Egyesült Államok kulturális pozíciója a világban, s ezzel párhuza20
