Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Bényi József: Európa és a Kulturális Fórum
A munkabizottságokban magas szakmai színvonalon, építő légkörben folytak a megbeszélések. A kultúra alkotói nagy érdeklődést mutattak az európai megértés és bizalom erősítése iránt. Számos kérdésben — a kultúra ideológiai, politikai tartalma folytán ez természetes - jelentős viták folytak. Ezt a vitát vártuk, elkerülhetetlen volt — és segített az Európa kulturális helyzetét jellemző tények és körülmények feltárásában. Számunkra sosem az volt a kérdés: lesz-e vita a Kulturális Fórum során, vagy sem, hanem az, hogy e viták ellenére a felek politikai akarata megengedi-e majd a közmegegyezést. A konferencia nemzetközi politikai környezete kedvezőtlen volt, a keletnyugati kapcsolatok feszültsége nem csökkent. Ilyen körülmények között a légkör és az eredményesség attól függött, hogy az Egyesült Államok a nemzetközi viszonyok „folytatásaként” kezeli-e a Kulturális Fórumot - s ebben az esetben a dolgok nem sok jót ígértek -, vagy kulturális téren hajlandó megegyezésre. Hozzá kell tenni, a Kulturális Fórum a helsinki záróokmány harmadik kosarába tartozó kérdésekről tárgyalt, következésképp minden Budapesten elért eredmény gyengítette azt a gyakran hallott nyugati állítást, amely szerint e téren a szocialista, országok nem hajlandók előrehaladásra. A madridi döntések nyomán összehívott értekezleteken épp a kultúra kínálta a legnagyobb lehetőséget az előrelépésre, még akkor is, ha voltak viták (arról például, hogy mi a kultúra szerepe a mai helyzetben a békés viszonyok stabilizálásában). Az is természetes, hogy a szocialista országok felléptek a kulturális értékek védelméb en, a kommercializálódás ellen. Véleménykülönbség volt az államoknak a kulturális értékek terjesztésében, az együttműködés bővülésének szubvencionálásában viselt felelősségéről. Jelentősen eltértek az álláspontok a kulturális jelenlét mértékének megítélésében. Például a nagy nyugati államoknak tagadhatatlan adósságuk van velünk szemben. Vitáinkban a gyakorlatot hívtuk mércéül. E tekintetben nem igénylünk egyenlőséget, de javulást igen. A vélemények ütköztek abban is, hogy mi az állam szerepe a kulturális értékek alkotásában, a kultúra terjesztésében, az együttműködésben. A szocialista országok hangoztatták: a kultúrát az egész társadalom felemelkedésének szolgálatába kell állítani, hozzáférhetővé kell tenni a széles néptömegek számára, mert ilyen keretben lehet csak biztosítani a művészet egyéni, sokszínű, sokoldalú kifejeződését. Az államnak igenis felelősséget kell vállalnia az alkotás feltételeinek biztosításában, az értékek támogatásában, a nemzetközi kapcsolatok ösztönzésében. A NATO-államok az alkotás, a kifejezés teljes szabadságát szorgalmazták, elutasították az állam beavatkozását a kulturális életbe, a kulturális cserében teljes szabadságot igényeltek. Figyelemre méltó különbséget éreztünk azonban abban, ahogyan a nyugati országok kormányzati képviselői beszéltek ezekről a kérdésekről, és ahogyan az ottani kulturális élet neves személyiségei foglaltak állást. Látszott, hogy a kultu
