Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Bényi József: Európa és a Kulturális Fórum
Európában. E változások ellenfelei - az „igazi” háború szakadékának szélén táncolva - a hidegháború eszközeivel próbálták feltartóztatni a haladást. A hidegháború jege takarta az államközi kapcsolatok rendszerét. A békés viszonyok erősödése helyett napi ütközések nehezítették a helyzetet. Saját tapasztalatainkból tudjuk ezt, hiszen mindenben szembenállásra találtunk, kezdeményezéseinket visszautasították, a politikai kapcsolatok névlegessé váltak, a gazdaságiak megsoványodtak. Egyedül a kulturális szálak biztosították az érintkezést a nyugati államokkal. E tapasztalatok számunkra megerősítették, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok között a kulturális érintkezés rendkívül fontossá válhat. Ezek az évek is tanúsították, hogy a kulturális együttműködés az államközi kapcsolatok adott szakaszában tartópillérré válhat, a megértés és bizalom erősítésének jele, egyidejűleg módszere lehet. Természetesen az alaptétel változatlan, vagyis a politika és a gazdaság alakítja nemzetközi méretekben is a kultúra világát, de a kölcsönös befolyás jelentős. A béke óhaja egyre erősödött, ahogyan kilátásai nehezebbé váltak. A hidegháború jege lassan olvadásnak indult. Erősödött az igény arra is, hogy az európai viszonyok leglényegesebb kérdéseiben az érdekelt államok jussanak egyetértésre, s az ennek nyomán kibontakozó enyhülés váljék tartóssá. Ilyen politikai megálla- dás azért volt szükséges, mert az európai államoknak mindent megelőzően meg kellett határozniuk annak alapelveit, hogy miképpen kívánják építeni a jövőt. Ezekből kiindulva lehetett ugyanis a szerteágazó gyakorlatban megállapodni. Mindennek a kultúra kérdéseire szintén ki kellett terjednie. Annál is inkább, mert a kultúra nemcsak összekötő elem volt, hanem társadalmi helyzetéből adódóan értékrendeket alakított ki, s ezek az értékrendek Kelet és Nyugat között jelentős eltéréseket mutattak, tükrözték a végbement társadalmi-ideológiai változásokat. Emellett közös érdek, hogy a kulturális kapcsolatok igazságosabb rendje, ha kialakul, erősítse meg az európai kultúra primátusát, annál is inkább, mivel földrészünk sok tekintetben elvesztette korábbi történelmi elsőbbségét. Az európai kapcsolatok fontosságát magyarázza helyzetünk: a nemzeti jövedelem termelésében a külkereskedelem szerepe igen nagy, külgazdasági kapcsolataink kb. 8 5 százaléka a helsinki záróokmányt aláíró országokkal folyik, a magyarok egyharmada nem az anyaországban él, lakosságunk létszámát messze meghaladó számú turistát fogadunk, a kiutazások száma 5 millió körül mozog, minden szomszédos állam polgára vízum nélkül jöhet hozzánk, és még sorolhatnánk a bennünket Európához kötő szálakat. Kulturális téren minden valódi értéket magunkénak vallunk. Igényeljük ugyanakkor, hogy a magyar kultúra legszebb alkotásait szintén mindenhol megismerhessék. Nyelvünket kevesen beszélik, ahol értenek bennünket (például a zenében, képzőművészetben), alkotásaink elismerést keltenek. Az irodalomban viszont - ismét csak példaként említve - nyelvünk korlátái közismertek; szeretnénk ezeket csökkenteni. 4
