Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Horn Gyula: Enyhülés és konfrontáció a kelet-nyugati kapcsolatokban
Magyarország gyakorlatilag megszüntette az emberek közötti érintkezést gátló akadályokat: a külföldi beutazók számára 48 órán belül biztosítja a vízum kiadását, sőt a határátkelőhelyeken, a repülőtereken késedelem nélkül megkaphatják a külföldi állampolgárok a beutazási engedélyt. Ezzel szemben, a legtöbb nyugati állam csak hosszas procedúrán keresztül adja meg a magyaroknak a vízumot. Hazánknak egyetlen nyugati országgal sincs vitás, rendezetlen család- egyesítési ügye, maradéktalanul biztosítja a külföldi újságírók zavartalan magyar- országi működését. Közismert az is, hogy a magyar kultúrpolitika nyitott minden valódi értéket jelentő külföldi szellemi alkotás előtt. Az e területen meglévő aránytalanságot jelzi, hogy Nyugat-Európa viszonylatában, az onnan származó irodalmi művek, filmek, színdarabok kiadása és bemutatása öt-nyolcszorosa annak, mint amit a nyugat-európai országok átvesznek a magyar alkotásokból. A kezdeményező, aktív szerepet mutatja, hogy a magyar kormány 1976 őszén, 19 nem szocialista országhoz fordult a helsinki záróokmányban foglaltak konkrét megvalósítására vonatkozó javaslatokkal, amelyek ajánlották a magas szintű politikai eszmecserék rendszeressé tételét; szabadkereskedelmi, a kettős adóztatás megszüntetéséről, a vállalatok közötti kooperációk támogatásáról, a tudományos-műszaki együttműködés előmozdításáról, idegenforgalmi, polgári jogsegély nyújtásáról szóló egyezmények megkötését; utazási könnyítéseket, az információ- csere, a kulturális értékek cseréjének bővítését. A magyar kormány kezdeményezéseit kedvezően fogadták a címzettek, a gyakorlati reagálás azonban már kevésbé volt érdemi, a javaslatoknak csak kisebb része valósult meg. 1979 őszén a magyar kormány újabb ajánlatcsomagot tett le az érintett országok asztalára, amelyek tovább gazdagították, újabb elemekkel egészítették ki a korábbi kezdeményezéseket. A kelet-nyugati sokoldalú, kölcsönösen előnyös kapcsolatok, az enyhülés megszilárdítása nélkülözhetetlen a háborúktól mentes világ megteremtéséhez. Ennek keretein belül újjáteremtődhet, megszilárdulhat a közös európai civilizációs térség. Valamennyi érintett európai országban él az a realizmus, amely a helsinki folyamatot elindította. Élnie és hatnia kell annak a felismerésnek is, hogy az emberiség lényegében két út között választhat: a háború, vagy a béke útja között - de csak egy áll érdekében: a béke útja... 17
