Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Horn Gyula: Enyhülés és konfrontáció a kelet-nyugati kapcsolatokban
Az ottawai tanácskozás, majd a budapesti kulturális fórum megmutatta, hogy a szocialista országok számottevően hozzájárulnak az emberi jogok egyetemes érvényesüléséhez. Kezdeményezésükre az emberi jogok katalógusa a gazdasági, a szociális és kulturális jogokkal bővült, megfogalmazták a kollektív jogok intézményesítésének szükségességét. Az előrelépés jeleként fogható fel az is, hogy kialakulóban vannak az emberi jogok területén lehetséges együttműködést szabályozó normák és keretek, amelyek érvényesítése, tartalommal való megtöltése fokozatosan a kelet-nyugati kapcsolatok és az érintett országok belső fejlődésének ütemétől függően megy végbe. A kulturális fórum eredményes munkája is tanúsította, hogy a humán területeken, a bonyolult helyzet ellenére, van közös érdekeltség és törekvés a megosztottság felszámolására, a különböző kultúrák egyetemessé tételére. A fórumon előterjesztett több mint háromszáz, döntően alkotó szellemű javaslat is azt mutatta, hogy a részt vevő országok előbbre kívánnak lépni az együttműködés útján. Bebizonyosodott, hogy az összeurópai enyhülési folyamatban a biztonság, a politika és a gazdaság kérdéseivel egyenrangú szerepe van a kultúrának, mert összekötheti a különböző országokat és nemzeteket. A Magyar Népköztársaságnak mint nyitott, nagyságrendileg kis országnak létérdeke a konfrontáció visszaszorítása, az enyhülés megőrzése. A világbéke megóvása melletti külpolitikai elkötelezettsége ugyanúgy, mint történelmi tradíciói, szocialista építő tevékenysége húsbavágóan érdekeltté teszik abban, hogy normális, gyümölcsöző kapcsolatokat tartson fenn a környező világgal. A magyar nemzetet a XX. század korábbi évtizedeiben súlyos veszteségek érték az emberi életek és anyagi javak terén. 1918-ban ugyanúgy, mint 1945-ben az akkori uralkodó osztályok bűnös politikája következtében nagy területi, etnikai és politikai károsodások érték az országot, s csak az elmúlt négy évtizedben haladt azon az úton, amely elveti a fegyveres konfrontációt, az irredentizmust, nemzetközi tevékenységével a népek közötti kölcsönös megértést, az európai és más államokkal a jó viszonyt, az enyhülést szolgálja. Magyarország cselekvő részese a közös békekezdeményezéseknek, a leszerelés előmozdítását célzó erőfeszítéseknek, feltételek nélkül támogatta és támogatja az összeurópai biztonság és együttműködés ügyét. A Magyar Népköztársaság kezdettől fogva aktívan törekedett arra, hogy maradéktalanul végrehajtsa a helsinki záróokmány ajánlásait. Több olyan törvény és átfogó kormányrendelet született, amely közvetlenül szolgálja a helsinki dokumentum teljesítését: a Magyar Népköztársaság megalkotta a környezet védelméről, a közművelődésről szóló törvényt, szélesítette, gazdagította az emberi jogokat, s jelentősen javította azok érvényesülésének feltételeit; csatlakozott a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezség-okmányához; következetesen teljesítette és teljesíti a katonai biztonság és bizalom erősítését szolgáló, a hadgyakorlatok előzetes bejelentésére vonatkozó kötelezettségeket. 16
