Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Csáki György: összehangolt akcióprogram a trópusi Afrika tartós fejlődésére
ruházási programokhoz fölvett hitelek visszafizetése. A beruházások alacsony jövedelmezősége is több tényezőre vezethető vissza: a kedvezőtlen klimatikus és talajviszonyok, a gyors népességnövekedés és az alacsony színvonalú egészségügyi ellátás, az oktatási rendszer hiányossága játssza ebben a főszerepet. De rövid távon a növekedést elsősorban a gazdaságpolitika befolyásolja. Ezt bizonyítja Burkina, Burundi, Etiópia, Mali és Ruanda példája. Ezekben az országokban különösen kedvezőtlenek a természeti feltételek, a beruházások jövedelmezősége mégis lényegesen meghaladja a régió egészének átlagát. Ugyanakkor a régió természeti kincseinek zöme azokban az országokban található (Ghana, Nigéria, Szudán, Uganda és Zambia), amelyek gyönge gazdasági teljesítménye „lehúzza” Fekete-Afrika egészének átlagát. Ez arra int, hogy az emberi tényező itt is kulcsszerepet játszik a beruházási programok jövedelmezőségében, a gazdaságpolitikák sikerességében. Az afrikai nehézségekért természetesen számos bosszú távú tényező is okolható, melyek fölszámolása (inkább csak'enyhítése) sem képzelhető el másként, csakis hosszú távon. Az első ilyen probléma a népesség gyors növekedése. A világon itt a legnagyobb a népszaporulat: az 1970-ben 270 milliós népesség 1980-ra elérte a 359 milliót, s a becslések szerint 2000-ig megduplázódik, 2020-ig pedig megháromszorozódik. A probléma súlyossága ellenére alig néhány érintett ország próbál meg változtatni a demográfiai helyzeten — egyes országokban pedig éppenséggel bátorítják a családokat a sok gyerek vállalására (így tett például a közelmúltban Szudánban a Nimeri-rendszer). Afrikában nemcsak az élelmezési viszonyok, de az általános egészségügyi helyzet is romlik (ami természetesen nem választható el az alultápláltságtól sem). Bár egyes nagy járványokat (például himlő, malária) nemzetközi segítséggel megfékeztek, változatlanul Afrikában a legrövidebb a népesség várható átlagos élettartama, magas a csecsemő- és gyermekhalandóság, számos népbetegség pusztít. Az oktatási rendszer fejlődése ellentmondásos. Egyrészt számottevő eredményeket értek el az iskoláskorúak iskolázottsági arányának emelésében. Mindenütt probléma azonban - és ettől ellentmondásos a kép —, hogy a felsőoktatási kiadások (és a tetemes külföldi ösztöndíjak) az alapfokú képzéstől, mindenekelőtt a szakképzéstől veszik el a forrásokat. Az oktatási költségek magasak, az oktatás hatékonysága nem kielégítő. A szinte határtalanul nagy nehézségek csak átfogó reformok révén küzdhetők le. A nemzetközi tapasztalatok szerint ezeknek a gazdaságpolitikai reformoknak négy alapvető iránya van: a források allokációjában egyre inkább a hatékony árszabályozás lép az adminisztratív ellenőrzés helyébe; az állami teherviselést egyre jobban fölváltja a közösségek, esetenként a magánszektor erőfeszítése, a központi kormányzatok pedig összehangoló funkcióik hatékony megvalósítására koncentrálnak ; az állami és félállami vállalatok vezetői egyre nagyobb egyéni felelősséget vállalnak, így vállalataikat egyre inkább vállalkozói módszerekkel vezetik; a kormányok az exportot fékező tényezők fölszámolására törekednek. Az afrikai országok számára egyre nyilvánvalóbb a fenti reformok szükségessége. Jól tükrözi ezt az Afrikai Fejlesztési Bank és az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságának 1984. évi közös jelentése. Ez annál is fontosabb tényezője a haladásnak, mert nyilvánvaló, hogy a növekvő külső segítség szükségessége mellett a trópusi Afrika problémáinak igazi megoldása csak a régió saját belső erőfeszítésein alapulhat. Ami a válságból való kilábalás akcióprogramját illeti, a Világbank magáévá tette az Afrikai Gazdasági Bizottság 9 pontos javaslatát. (La LEA et le développement en Afri- que. 1983-2008: étude prospective prélimi- naire. Commission économique pour l’Afri- que, Addis-Abeba, 1983. április)- Hatékony népegészségügyi programok - mindenekelőtt a népességnövekedés fékezésére;- az oktatási rendszer strukturális reformja, a sajátos afrikai igényeknek megfelelő képzési rendszer kialakítása:- olyan költségvetési és árpolitika kialakítása, amely a belső cserearányokat a mező- gazdaság javára módosítja;- reálisabb kamatpolitika a beruházási tervek jobb szelektálása végett;- a mezőgazdasági kisárutermelés preferenciája a nagyüzemekkel szemben;- a foglalkoztatás bővítése az állami szektoron kívül is, a magánszektor tevékenységének és a közvetlen külföldi tőkebefektetéseknek az élénkítése, támogatása;- a hagyományos és a nem hagyományos exportbevételek egyidejű növelése;- a devizagazdálkodás élénkítése import155
