Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Morishima, Michio: Miért "sikerült" Japánnak? Nyugati technológia és a japán ethosz - Gálos Katalin: Robert C.Christopher: A japán szellem
sebben él a tudományosság eszközeivel, munkája elméletibb jellegű. Christopher (ma a Pulitzer-díjak ügyeinek intézője, korábban a kelet-ázsiai prob'émák szakértője és számos neves amerikai újság, folyóirat szerkesztője, tudósítója) viszont közérthetőbben megírt, szélesebb olvasói kör számára érthető munkát alkotott. Megállapítható azonban, hogy a japán professzornál a tudományosság nem ment az olvasmányosság és az érthetőség rovására, míg az amerikai szakembernél a közérthetőség nem vezetett a „komolyabb” mondanivaló csorbításához. Eltér a két könyv tartalmi-szerkezeti felépítése. Michio Morishima a japán történelem folyamatának bemutatásán át vázolja fel az általa a siker elérésében legfontosabbnak tartott tényezőket. A kötet bevezetőjében a szerző érdekes módon veti egybe a japán konfucianizmust egyrészt az Ázsia más részein is meghatározó erővel bíró eszmerendszer kínai érvényesülésével, másrészt az európai ideológiai-gondolati magatartással. Kína (és részben Korea) hangsúlyozottabb szerephez jut az eszme- futtatás során, mint Európa, és figyelmet érdemel, hogy Morishima már itt jelzi a kon- fucianizmus japán, kínai és koreai válfajai közt felfedezhető legnagyobb és determináns erővel bíró különbséget: a lojalitás hiányát vagy érvényesülését. Megállapítása az, hogy a lojalitás csak a japán konfucianiz- musban jutott döntő szerephez. A japán professzor a bevezető fejezetben párhuzamot von Kína és Japán történelme között. A két ország politikai-közigazgatási stabilitása történelmének egyidejű elemzésével megkísérel magyarázatot találni arra, hogy mi okozta a két jelentős ázsiai hatalom ennyire eltérő fejlődési útját. Morishima nem történelmi olvasókönyvet nyújt át számunkra, még ha bizonyos történelmi időszakokkal foglalkozik is. Az első két fejezetben különböző periódusokat kiemelve mutatja be a korai japán fejlődés sajátosságait. A harmadik fejezet a japán kapitalizáló- dást három periódusra bontja. Az első a Meiji-kortól az első világháborúig tartott, és amelyben folyamatos és gyors gazdasági fejlődés jellemezte. Kiemeli a szerző azokat a tudati problémákat, amelyek a konfucianiz- mus és a japán nemesi társadalom kapitalizá- lódás által kikényszerített átalakulásához kapcsolódtak. Érinti a társadalmi mobilitást, az ideológiai kiigazítások kérdéseit, amelyeknek sajátos Japánon belüli alakulása máig tartó hatással bír. A negyedik fejezet a két világháború közti évekkel, míg az ötödik a napjainkig tartó időszak fejlődésével foglalkozik. Itt Morishima azokat a tényezőket vizsgálja, amelyek a kon- fucianizmus sajátos módosulásaként - szerinte - a japán kapitalizmust nacionalistává, paternalistává és individualizmusellenessé tették, és ezzel determinálták a társadalmigazdasági fejlődést. A japán tudós művében kétségkívül a fejlődés szellemi-lelki faktoraira vezeti vissza nemcsak a szigetország történelmének sajátosságait, hanem az előrehaladás gyors ütemének elsődleges magyarázatát is, de nem hanyagolja el az egyéb tényezők hatását sem. Általában az írásmű egésze hasznos, a Japánnal kapcsolatos kérdéseket mélyebbre hatolóan megvilágító munka. Vitát, sőt komoly ellenvetéseket válthat ki azonban a zárszóként vagy a következtetések összefoglalásaként megjelenő rész. Ebben a fejezetben Michio Morishima megkísérli a szellemi-ideológiai sajátosságok alapján mintegy szükség- szerűnek vagy a fejlődésből szinte törvényszerűen következőnek beállítani azt a magatartást is, amely a két háború között jellemezte a szigetország vezetését. Nem arról van szó, hogy a japán tudós mentegetné vagy felmentené a háborút támogató kormányokat, itt e kérdéssel nem is foglalkozik részletesen. Egyszerűen nem tesz különbséget aközött, ami objektíve valóban szükségszerű volt, és ami kizárólag a hatalmi ambíciókkal rendelkező, másokon átgázoló, sok tekintetben szubjektív indítékok alapján cselekvő imperialista köröknek volt tulajdonítható. Mint ahogy elsiklik afelett is, hogy a japán társadalmi sajátosságok a múltban és napjainkban is részét képezik magának a társadalmi valóság egészének, és ennyiben nem szakíthatóak ki a tágabb szociális viszonyrendszerből. Ezek gyenge pontjai Morishima könyvének. A kutatót és olvasót azonban kárpótolja a kötet más részeinek gondolatgazdagsága, egy sajátos japán probléma vagy talány japán szerző által történő tanulságos leírása és magyarázata. Robert C. Christopher szerényen a szélesebb értelmiségi rétegeknek, s nem a kifejezetten Japán-kutatásra vállalkozóknak ajánlja könyvét. Feladataként, maga elé tűzött célként a szigetállam „valamivel” részletesebb megismertetését és megértését nevezte meg. Elöljáróban elmondhatjuk, hogy nemcsak ez sike152
