Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Csáki György: összehangolt akcióprogram a trópusi Afrika tartós fejlődésére
rült, de a szerző még tovább is jutott a maga szabta határokon, és tanulságos, a távoli állammal foglalkozóknak is hasznos művel jelentkezett. Számára sem egy átfogó történelmi tabló összeállítása tűnt fontosnak, nem is egy össztársadalmi kép kialakítása. Az egyik oldalon felveti a problémákat, a másikon elemez, értékel, és így kísérli meg bevezetni az olvasót a mai Japán megértésébe. Célratörően, határozottan ennek érdekében építette fel a könyv szerkezetét is. Az első fejezetben két témát dolgoz fel. Az egyik Japán fehér folt jellege, az az értetlenség, amely Japánt még ma is körbeveszi. A másik pedig az a társadalmi rendszer és feltételhalmaz, amelyet ő „Japán szívének és szellemének” hív, és amely megkülönbözteti a felkelő nap országát minden más országtól, de lakóit is szinte minden más néptől. A szerző elemzi a japán társadalomba való beilleszkedés különböző mozzanatait, fejlődési szakaszait. Az emberi-gyermeki fejlődés japán sajátosságait vizsgálva azt mutatja be, hogy miként válik az egyén születésétől fogva egy másokétól eltérő, összetartó és összefogott közösség alkotó elemévé, miként lesz japánná, majd a szigetország oktatási rendszerének egyéni arculatát tárja fel. A nők társadalmi helyzetének és a családi élet kérdéseinek az elemzése azonban nem korlátozódik kizárólag a nők vagy csak az átlagos család helyzetének ismertetésére, hanem ezek a problémák csak okot, indítékot szolgáltatnak a szélesebb körű társadalmi struktúra részletesebb vizsgálatára. A szerző foglalkozik a társadalmi viszonyokhoz való illeszkedés, a közösségen belüli kapcsolatok témájával. Bemutatja a japán emberek mindennapi életét, szokásait és magatartását, a japánok és a külföldiek közti viszony japán értékelését, valamint a sziget- ország lakóiban kialakult bizonytalansági érzés alakulását. Christopher az iparosodás és iparosítás folyamatában bekövetkezett változásokra, az ember és a gép, a korszerű technika és a japán hagyományos gondolkodás ütközéséből fakadó problémákra is ráirányítja a figyelmet. A „túlélés tehetsége” címet viselő zárófejezet sok tekintetben a Michio Morishima által is boncolgatott kérdést idézve arra keresi a választ, hogy a külső hatások ellenére a japán társadalom és a japán ember miért volt képes megőrizni sajátosságát, „egyéniségét”. Ez az egyéniség korántsem jelent a szerző szerint teljes azonosulást a tradicionális japán szellemmel és magatartással. A túlélési képesség nemcsak a fejlődési és továbbfejlődési tehetség megnyilvánulása, hanem egy különleges szellemi-tudati magatartás diadala is más ideológiai hatások felett. Legalábbis ez válik egyértelművé Robert C. Christopher művéből. Michio Morishima és Robert C. Christopher lényegében hasonló következtetésekre jut: meghatározó szerepet tulajdonítanak a japán szellemiségnek, a nemzeti tradícióknak, történelmi korokig visszavezethető magatartási szabályoknak és formáknak. Azonosságnak tekinthető még e két műben, hogy a szerzők gondolataik kifejtéséhez másokhoz viszonyítanak. Morishima mindenekelőtt Kínára vetíti ki a japán sajátosságokat, míg az amerikai publicista az Egyesült Államokkal szemben tükrözteti a szigetvilág valóságát. A két kötet számos kérdést vet fel és nagyon sok problémára ad magyarázatot. A társadalomrajz azonban nem azonosítható a marxista gondolkodók által kimunkált fogalmak és eszmék alapján bennünk kirajzolódó képpel. Ebben természetszerűleg a szerzők ideológiai kiindulópontjának különbözősége játszik döntő szerepet. Ennek ismeretében azonban mindkét tanulmányt hasznos, ismereteinket bővítő, tudásunkat gyarapító, de ugyanakkor vitára és további kutatásokra is serkentő írásnak ítélhetjük. Gálos Katalin Összehangolt akcióprogram a trópusi Afrika tartós fejlődésére (Un programme d’action concerté pour le développement stable de l’Afrique au sud du Sahara) Banque Mondiale, Washington, D. C. 1984. Afrika a periféria perifériája - történelmi meghatározottságok okán, de mai helyzetét tekintve is. A trópusi Afrika napjainkban a világ legkevésbé fejlődő régiója, gazdasági helyzete a legfontosabb mutatók tekintetében folyamatosan romlik: csökken vagy stagnál az egy főre jutó GDP, határozottan csökken az egy főre jutó mezőgazdasági termelés, nem korszerűsödik az exportszerkezet, folyamatosan nő az eladósodás stb. Az 1972-1974-ben a Szahel-övezetben, majd 1982-1985-ben Kelet és Dél-Afrikában 153
