Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Horn Gyula: Enyhülés és konfrontáció a kelet-nyugati kapcsolatokban
A jelen helyzetben továbbra is szükség van a kis és közepes államok konstruktív erőfeszítéseire, mert ezzel előmozdíthatják a fegyverzetkorlátozáshoz nélkülözhetetlen kölcsönös bizalom kiépítését. A konstruktív erőfeszítések célja lehet a stockholmi konferencia munkájának sikerre vitele. Ennek keretében a helsinki folyamatban részt vevő országok kötelezettséget vállalhatnak az egymással szembeni erőszakról való lemondásra. Célszerű ismét napirendre tűzni az atom- fegyvermentes övezetek kialakítását mint a kölcsönös bizalom és biztonság megszilárdításának eszközét. A Varsói Szerződés az eddigi számos, sokirányú javaslataival, a katonai szembenállás csökkentését célzó kezdeményezéseivel is tanúsította, hogy sorsdöntőnek tekinti a fegyverkezési versengés megállítását. A szervezet ugyanakkor nyitott minden olyan Nyugatról jövő, a leszerelés előmozdítására irányuló kezdeményezés előtt is, amely elősegítené a történelmileg kialakult hadászati egyensúlynak a lehető legalacsonyabb szintre való csökkentését. Készek ezen a téren minden ésszerű kompromisszumra, új lehetőségek feltárására, ideértve a Varsói Szerződés és a NATO közötti közvetlen kapcsolatfelvételt is. A szocialista országok, a más társadalmi berendezkedésű államokkal való viszonyban érvényesülő elveket ugyanis, struktúrájukból kiindulva, azok egymás közötti szoros interdependenciáját szem előtt tartva közelítik meg. A nemzetközi biztonság és a kölcsönös bizalom sokrétű, akár alulról is kiépített elemekből jöhet létre. Az elvek között a politikai kapcsolatok fejlesztésére, az államok közötti normális viszony, a kölcsönös bizalom erősítésére helyezik a hangsúlyt abból kiindulva, hogy a kelet-nyugati viszony minden más területe alapvetően a politikai kapcsolatokat vezérlő elvek érvényesülésétől függ. Az enyhülés nem csupán a konfrontációk keretek közé szorítását jelenti, hanem a dialógus és a kooperáció révén feltételezi az objektív érdekellentétek csökkentését is. A békés egymás mellett élés érvényesülésének szintje nem vonatkoztatható el ugyanakkor az abban érintett országok belső helyzetének alakulásától, ezen a téren szoros kölcsönhatások mutatkoznak. Történelmi tapasztalat, hogy a létező szocializmust nem lehet konfrontációs törekvésekkel megrendíteni, vagy a fegyverkezés erőltetésével kimeríteni. Az enyhülés és a gazdasági kapcsolatok szoros összefüggését mutatja, hogy az elmúlt két évtizedben a szocialista és a tőkés országok közötti árucsere-forgalom volumene mintegy hétszeresére növekedett. A konfrontáció, különösen a legutóbbi évek során, szintén éreztette hatását a gazdasági kapcsolatok terén is. Az amerikai vezetés által szorgalmazott politikai indíttatású embargók és más korlátozó intézkedések hátráltatták a kapcsolatok fejlődését, s főképpen bizonytalanná tették azok perspektíváit. Az embargós politika hidegháborús eszköz, s anakronizmus, mert ellentmond az objektíve létező kölcsönös érdekek érvényesülésének, fokozza a bizalmatlanságot, kényszerlépéseket tesz szükségessé, árt a nemzetközi biztonságnak. Nyugati szemszögből tekintve is értelmetlen, mert rövid távon okozhat ugyan nehézséget a szemben álló félnek, hosszú távon viszont 14
